Szlovákiában a cégek alapítása és a vállalkozások működtetése kedvezőbb feltételekkel tehető meg, mint Magyarországon. Bár az alapítással járó kiadások, így a jogi képviselet költsége és az illetékek körülbelül megegyeznek a hazai tarifákkal, egy korlátolt felelősségű társaság életre hívásához csupán feleannyi alaptőkére van szükség, mint Magyarországon: hárommillió forint helyett hozzávetőleg másfél millióra. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a kft. bejegyzése odaát jóval gyorsabban történik meg, mint nálunk. A folyamat öt munkanapon belül lezárul. Ami pedig a cég működtetését illeti: e téren figyelembe kell venni az egységes, tizenkilenc százalékos adót, amely a társasági adóra, a személyi jövedelemadóra, az általános forgalmi adóra, az árfolyamnyereség-adóra, valamint a kamatadóra vonatkozik.
Az északi szomszédunknál letelepedő vállalkozások jótéteményként élik meg, hogy sem osztalék-, sem iparűzési adó nem létezik, valamint hogy a cégautók mentesülnek a regisztrációs adó alól. Az ország vonzerejét növeli, hogy a felügyelőbizottsági és igazgatósági tagok juttatásait is csak tizenkilenc százalékos adó terheli, és igaz ez a reprezentációs költségekre is. Magyarországon ez utóbbi kiadások adóterhelése akár hetven-nyolcvan százalékos is lehet. Nem szabad ugyanakkor elfelejteni, hogy a szlovákiai tizenkilenc százalékos társasági adó magasabb, mint a tizenhat százalékos hazai, ám ezt a magyarországitól elmaradó munkabéreknek köszönhetően ellensúlyozza az, hogy északi szomszédunknál alacsonyabbak a munkáltatók közterhei. Érdemes tudni, hogy Szlovákiában a munkáltatói járulék 35,2 százalék, a munkavállalói járulék 13,4, míg az egyéni vállalkozói járulék mértéke 49,65 százalék.
Szakértők szerint az ország nyújtotta lehetőségekkel a közepes méretű hazai szolgáltatócégek élhetnek a legeredményesebben. Nekik azért is megéri a szlovákiai befektetés, mert – főleg a vidéki városokban – szerencsére bőven találnak magyarul beszélő munkavállalókat. Azt egyelőre nem tudni, hogy eddig hány magyar cég „vonult ki” Szlovákiába pusztán azért, hogy kiadásait csökkentse. Északi szomszédunknál eleve csak a legalább egymillió koronás aktívumot vagy passzívumot kimutató külföldi tulajdonú vállalatok kötelesek bejelenteni letelepedésüket, így pontos kimutatások nincsenek. A hazai nyilvántartásokból pedig nem derül ki, hogy az észak felé terjeszkedő magyar vállalatok piacukat igyekeznek bővíteni, vagy a magyarországi magas tehertételek elől menekülnek. Az azonban bizonyos, hogy a szlovák–magyar üzleti kapcsolatokban igen magas – 45-47 százalékos – a mikro-, kis- és középvállalatok aránya. Ezek száma – a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. adatai szerint – már tavaly meghaladta a hétezret. Tőkekihelyezés tekintetében Magyarország az ötödik helyen áll. Hazánkat a Szlovákiába irányuló tőke exportjában csak Hollandia, Németország, Ausztria és Olaszország körözi le. Beszédes adat az is, hogy a magyar határok mentén északi szomszédunknál telepedett meg a legtöbb magyar működő tőke, csaknem 1,7 milliárd amerikai dollár értékű befektetésekkel. Ez javarészt természetesen a magyar nagyvállalatok terjeszkedésének köszönhető: elég a pozsonyi Pólus City megépítését, a TriGránit irodaház-beruházásait vagy a Mol és az OTP cégfelvásárlásait felidézni. A kis- és a középvállalatok élénkülő szlovákiai tevékenységét mutatja például az, hogy a Lapkom Kft. nemrég felvásárolta a Profesia névre hallgató, internetes munkaerő-közvetítéssel foglalkozó szlovák céget, vagy hogy a fém öltözőszekrényeket előállító MetaloBox immár sokadik határon túli megrendelését teljesíti.
Egyre többet hallani arról, hogy a magyar cégek a székhelyüket áthelyezik a szomszéd országba, kitelepülésekre is sor kerül. Van olyan becslés, amely ezek számát százas nagyságrendűre teszi. Az átköltözés lebonyolítását, a befektetéseket pedig egyre több hazai és szlovákiai könyvelő- vagy tanácsadó cég segíti, amelyek gyakran az ügyintézés egészét átvállalják. Tanácsadói szolgáltatás segíti például a magyar–szlovák kis cégek együttműködését Salgótarjánban és a felvidéki Losoncon is. A kezdeményezés eddigi tapasztalatai szerint a magyarok leginkább kereskedni szeretnének a szomszédban, az alacsony bérek és a kedvező adórendszer egyaránt vonzza őket.
A rendszerváltozás utáni bő másfél évtizedben egyre jobban felértékelődnek az úgynevezett kishatár menti kapcsolatok. Bár az igény és az elképzelés már korábban is megvolt, igazi lendületet a kapcsolatkeresés csak az uniós csatlakozást követően kaphatott. Erre annál inkább szükség volt, mert a határ menti területek – éppen az államhatár közelsége miatt – gyengén fejlettek, gazdasági és infrastrukturális értelemben jelentős lemaradással küszködnek a mai napig is. Amióta mindkét ország az unió tagja, a határok egyre inkább elmosódnak, s így lehetőség nyílhat a két gazdaság előnyeinek kiaknázására, a közvetlen együttműködés kialakítására. A szereplők azonban mindkét oldalon ugyanazzal a problémával küzdenek: az információhiánnyal. Nem ismerik a helyi sajátosságokat, az adó- és szabályozási rendszert, de még magukat a kistérségi szereplőket és azok igényeit sem, így nem tudnak gyümölcsöző kapcsolatokat kiépíteni. A folyamat beindításához egyfajta katalizátorra volt szükség. Ezt a szerepet tölti be az a közös program, amelyet a Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (NKIK), valamint a Szlovák Kereskedelmi és Iparkamara losonci regionális kamarája indított a régiók vállalkozóinak kölcsönös tájékoztatására.
A közös tanácsadás tavaly októberben indult el, és egy éven át tart a másik ország gazdasága iránt érdeklődő kis- és közepes vállalkozások számára. A losonciak szervezésében a nógrádi vállalkozóknak kéthetente tartanak tanácsadást szlovákiai szakemberek Salgótarjánban. A megyei kamara magyar– szlovák tagozatának segítségével pedig a magyar tanácsadók Losoncon segítenek a szlovák vállalkozóknak a hazai adórengetegben való eligazodásban. A segítségnyújtás nem csupán élőszóban zajlik, hiszen – amint azt Berenténé Kurucz Erzsébet, az NKIK titkára lapunknak kifejtette – hamarosan digitális formában is összegzik, és minden érdeklődő részére elérhetővé teszik a tapasztalatokat. Sőt áprilisban kiadványban is közreadják a legfontosabb tanulságokat, illetve a leggyakrabban felvetődő kérdéseket.
Losoncon és Salgótarjánban valóban minden részletre kiterjedő felkészültséggel várják a „szomszéd” gazdasága iránt érdeklődő vállalkozókat. Így adózási, jogi, minőségbiztosítási és marketingszakértők állnak az érdeklődők rendelkezésére. Ottjártunkkor éppen egy magyar kézműves-vállalkozás vezetője érdeklődött a szlovákiai lehetőségekről. Az egyórás beszélgetésen részletes tájékoztatást kapott a kinti üzleti lehetőségekről, illetve fontos információkhoz jutott az adózási, cégalapítási viszonyokról. S ami egy vállalkozónak legalább ilyen fontossággal bír, a helyi sajátosságokat jól ismerő szakértők az olyan apró, de annál fontosabb részletkérdésekben is segíteni tudtak, mint például szlovák kézműiparban vagy a cégalapításban jártas szakember elérhetősége.
Janok Júlia losonci adótanácsadó lapunknak elmondta: a legtöbb magyarországi vállalkozó a kereskedelmi lehetőségek iránt érdeklődik. Hangsúlyozta azonban, hogy emellett egyre többen gondolnak a szlovákiai termelés beindítására is. A szakértő minden esetben cégalapításra buzdítja odakint a magyar érdeklődőket, mert sokkal hatékonyabban és egyszerűbben tudnak működni, ha Szlovákiában bejegyzett önálló vállalkozással rendelkeznek. A minden második csütörtök délutánjukat Salgótarjánban töltő szlovák szakértők kérdésünkre kifejtették: nem csak nógrádi vállalkozók jelennek meg a tanácsadáson, az ország más területéről érkezőknek is segítettek már. Legutóbb például egy budapesti vállalkozás érdeklődött a kinti lehetőségek iránt. Alapvetően két okból keresnek kapcsolatot északi szomszédunkkal a magyar vállalkozók. Egyrészt, mert jelentősen kisebbek a vállalkozásokat terhelő adók, másrészt, mert a bérek elmaradnak a magyarországiaktól. A két átlagbér közötti 100-200 eurónyi különbség pedig már jelentősnek mondható, amiért érdemes energiát fordítani a kinti vállalkozás beindítására, különösen, ha az ember azonnal piacot is talál a terméknek.
Azt is megtudtuk, hogy a hazai vállalkozások közül a betéti társaságok és a korlátolt felelősségű társaságok érdeklődnek leginkább a kinti lehetőségek iránt, bár elvétve egyéni vállalkozókkal is találkozhatunk. A szakértőket meglepte az előzetes várakozásokat meghaladó érdeklődés, amit annak tulajdonítanak, hogy az együttműködés iránti igény már mindkét oldalon megfogalmazódott, csak formát nem találtak annak kifejezésére. A szolgáltatás létjogosultságát igazolja, hogy nem egy érdeklődő akár többször is visszatér. Számos esetben ugyanis függőben hagyott kérdésekre hoznak választ a szlovák szakértők, de az is előfordult már, hogy az elkezdett kapcsolatteremtést kellett túllendíteni a holtponton.
A szlovák oldalon, Losoncon jelentkező és a tanácsadást igénybe vevő felvidéki vállalkozók döntő többsége – csaknem kilenc tizede – magyar nyelven is beszél, és elsősorban Losonc és Rimaszombat környékén tevékenykedik, de vannak köztük érsekújváriak, besztercebányaiak, túrócszentmártoniak és nyustyaiak is. A szakértők és a szervezők egyaránt sikeresnek ítélték a kezdeményezést. Nyerges Andrea, a magyar– szlovák tagozat titkára elmondta, szeretnék folytatni a tanácsadást, mert a folyamatosan növekvő érdeklődés arra utal, van még helye a kölcsönös segítségnyújtásnak. Ezúttal azonban már több résztvevős lenne a program: magyar oldalról a Borsod és a Heves megyei kamara, szlovák oldalról pedig a kassai és a besztercebányai testvérszervezet, valamint Rimaszombat is csatlakozna a munkához.
tisza párt
Mandiner The Man – Már Lendvai is vastagon tolja + videó
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!