A Kóka–Medgyessy-vita

Volt egy kampány, van egy program, van egy kormány. Négy éve választási hadjáratában a szocialista párt a Fidesz mostani pakkját bőven felülmúló ígéretcsomaggal gyűjtögette a voksokat. E strukturálatlan vállaláshalmaz elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az MSZP segédcsapatával együtt szűk többséggel leváltsa a polgári koalíciót. Elképzeléseiket közös programmá gyúrták, majd munkához látott Medgyessy Péter kormánya. Az ígéretek egy részét a közelgő önkormányzati választásokra kacsintva, ettől függetlenül helyesen azonnal be is váltották – ám az államháztartásban akkor ütött lyukat azóta sem sikerült befoltozniuk –, más részüket átírták, egyes vállalásaikról pedig megfeledkeztek. A kormányprogram a mandátumokban megjelenő erőviszonyokat úgy-ahogy tükrözve döntően az MSZP kampányüzenetei, -ígéretei köré épült: mégiscsak ezekre szavazott a választók relatív többsége. Nem Áder János szeszélye, hanem a demokratikus rendszer lényegéből következik, hogy a parlamenti ciklus végén az ellenzék ezzel a programmal számoltatja el a kormány tagjait, hiszen ők ezen ígéretek választói jóváhagyásának köszönhetik hivatalukat, függetlenül attól, mikor foglalták el bársonyszéküket. Menet közben lehet minisztert, sőt miniszterelnököt is cserélni, de a politikai legitimációt szerző programtól csak a demokratikus elv megerőszakolásával lehet egy új választáson szerzett felhatalmazás nélkül alapjaiban eltérni.
Áder János és Kóka János szerdai televíziós vitájának ez a tanulsága, nem pedig az, amit a felületes sajtókommentárok kiemeltek: a felek úgymond meddő számháborút folytatva megint elbeszéltek egymás mellett. A gazdasági miniszter „liberális” politikusként sem tolhatja el magától a nem lesz gáz- és gyógyszeráremelés típusú baloldali populista ígéretekért viselt felelősséget, nem beszélhet önkényesen kiragadott (!) mondatokról, hiszen ha ezek a – mondjuk ki: – hazugságok négy éve nem hangoznak el, ma ő sem lenne kormánytag. Az úgynevezett SZDSZ-t – amelynek színeiben az ifjú milliárdos képviselői mandátumra tör – közösen kell elszámoltatni az MSZP-vel az elmúlt négy évért, a sok-sok megszegett ígéretért. Miközben látszólag a Fidesz lehengerlően felkészült frakcióvezetőjével vitatkozott a világpiacra hivatkozva vagy a szerinte igazságosabb támogatási rendszerek mellett érvelve, Kóka János Medgyessy Péter 2002-es, a koalíciós pártok számos közös döntésével megerősített programját szedte ízekre. Fordulatai, a jövőről szóló lózungjai az időközi kormányfő szövegét idézték, így azt is leleplezték, hogy a választáson legitimált, négy évre szóló program köszönő viszonyban sincs a mai kormánypolitikával.
Gyurcsány Ferenc és Kóka János talán azért sem érzik ennek a súlyát, mert eddig úgy élték ki nagyra törő politikai ambícióikat, úgy hirdették meg a „fáradt” rendszerváltó elit cseréjét, hogy a szavazópolgárok közössége nem nyilváníthatott véleményt törekvéseikről. Morális megfontolásokat nem ismerő gátlástalanságuk a veterán politikus gárda egy részétől sem idegen. Kuncze Gábor elismerte, hogy kormányon maradva az „SZDSZ” megszorító intézkedéseket tervez, ám a pártelnök szerint ezek részleteit nem a kampányban fogják ismertetni. Kóka tehát egy kirakatprogramot mutogatott a stúdióban, amelynek éppen annyi köze lehet kormánya valódi szándékaihoz, mint a Medgyessy-féle Kánaán-tervnek a mai gyurcsányi valósághoz.
Igazságtalan volna azt mondani, hogy négy év alatt nem fejlődtek. Most előre szólnak: átverik a választókat.