Ady jól látta, hogy kik a megosztók

Teljes mértékben egyetértek Tóth Gy. László Két Magyarország van (Magyar Nemzet, március 7.) című írásával. Sárközy prof. csakugyan a másik Magyarország képviselője. Sárközy álláspontjának alapja, hogy az új, demokratikus, EU-tag Magyarország polgárának tartja magát, nem a kommunista rendszerből tekintélyét, pozícióját átmentett figurának. Ez utóbbival ugyanis nem szokás büszkélkedni. Ha sikerül a megosztottság okait a Fideszre kenni, ezzel újabb csapást mérhetünk rá, és szalonképessé tesszük az átmentett figurákat, köztük magát a jogászprofesszort.
Abban is igaza van Tóth Gy.-nek, hogy „kétszáz éve létezik egyfajta meghasonlásnak tekinthető különbség, érzelmi kettéhasadtság”. De tán még régebbi időkbe nyúlik vissza ez a megosztottság. A mohácsi csatatér után három részre szakadt az ország. Szerencsénkre a török szelídebb módszereket alkalmazott, mint később a kommunisták, ahogy Márai mondta rájuk: ezek nem a vagyonomat, a lelkemet akarják. Aztán következett a kuruc–labanc ellentét, a múlt században pedig a népi–urbánus megosztottság.
Vezető értelmiségijeinknek (ha vannak ilyenek) nem elkenni kellene a megosztottságot, még kevésbé napi politikai bunkóként lóbálni. A történelmi gyökereket, az okokat kellene elemezni. Vizsgálni a megosztottság megszűnésének feltételeit, lehetőségeit, ha egyáltalán vannak ilyenek. Persze kényelmesebb a langyos vízben lubickolni, és a mindenkori hatalom kegyeit élvezni.
Azoknak, akik továbbra is a Fideszt tartják az ország megosztójának, figyelmébe ajánlom Adyt, aki száz éve nem érezte hazájának az országot, és azt is jól látta, kik teszik tönkre. Számtalan „magyarságverse” közül találomra idézek az egyikből: „Most perc-emberkék dáridója tart, / De építésre készen a kövünk, / Nagyot végezni mégis mi jövünk, / Nagyot és szépet, emberit s magyart. / Robogok honról rejtett vonaton, / Ebek hazája ma, nem az enyém…” (Ady Endre: A perc-emberkék után.)
Óvári Gábor Antal
Budapest