Az ördög a Gripen-szerződés részleteiben rejlik

Vegyes érzelmekkel és friss tudással felvértezve készülődnek haza azok a magyar tisztek és tiszthelyettesek – műszakiak és pilóták –, akik az év első hónapjaiban Svédországban átképzést kaptak a Gripen vadászrepülőgép magyar, úgynevezett EBS HU változatára. Bár lízingelt gépeik készen állnak kezdeti feladataik végrehajtására, az előző szociálliberális kabinet által jelentős költségtöbbletért vizionált képességek java – légi utántölthetőség, földi célok elleni precíziós csapás, éjjellátó rendszerek alkalmazása – csak hosszú évek múltán válhat realitássá. Megfigyelők azonban attól tartanak, hogy Gyurcsány Ferenc egyharmados védelmiköltség-csökkentése hosszú távon ellehetetleníti a Medgyessy-kormány álmait.

Svédország egyik legnagyobb ipari városához, Linköpinghez nemcsak a Gripeneket gyártó, nagy múltú Saab repülőgépgyár kötődik, hanem a szintén a közelben fekvő Malmen légibázis is. Míg az előbbi saját repülőterével egyetemben a város keleti, addig a másik annak nyugati oldalán terül el. A helyi repülés első szárnypróbálgatásainak színtereként Malmen 1933 óta ad otthont a svéd védelmi beszerzésekért felelős – a védelmi minisztériumtól független – hivatal (FMV) berepülőközpontjának. Minden olyan repülőgép- és helikoptertípus, mely valaha rendszerben állt a semleges és ezért autonóm katonapolitikát folytató Svédország haderejében megfordult itt, hogy teszteljék leszállítás előtt. Hosszú évtizedek óta az FMV függetlensége – úgy a megrendelőtől, mint a „termékek” hazai vagy külföldi gyártójától – a garancia arra, hogy az adófizetők pénzét valóban az ország védelmi képességeire fordítsák.
A Skandináviában is szokatlan télies tavasz első derültebb napján, csütörtökön Malmenben és annak légterében mutatták be a magyar médiának azokat a JAS–39 Gripen EBS HU vadászrepülőgépeket, melyek a tervek szerint jövő kedden repülnek át Kecskemétre, hogy megkezdjék akár három-négy évtizedes szolgálatukat a magyar légierőben. Egyedi típusváltozat lévén, azok a magyar pilóták és műszakiak, akik tavaly hosszas Gripen-átképzésen vettek részt a Satenasban lévő központban, az idei év első hónapjaiban itt sajátították el a jóval korszerűbb magyar gépekkel kapcsolatos ismereteket. Ha az úgynevezett „alacsony láthatóságú” szürke festéssel ellátott gépek pilótafülkéjébe tekintünk, rögvest kiderül, hogy miért van szükség a továbbképzésre: míg a korai Gripenek pilótafülkéjében három kisebb monokromatikus képernyő segítette a munkát, addig ezekben három óriási, színes, folyadékkristályos kijelző tárja a benn ülő szeme elé a repülőgéppel és a harci feladattal kapcsolatos információkat. Bár a gépek új gyártású törzsének „bőre” alatt szerkezeti és elektronikai változtatások tömkelege gondoskodik arról, hogy a Gripen ellássa kibővült feladatait, a pilótafülke és az ott működő „ember-gép interfész” hatékonysága az amúgy apró svéd masina legnagyobb erőssége és előnye riválisaival szemben. Fekete Tamás őrnagy, az elsők között kiképzett pumás oktatók egyike úgy fogalmaz, hogy míg a MiG–29-esben a pilóta figyelmének hetven százalékát a repülés töltötte ki és csak harminc százalékban tudott az aktuális harci feladattal foglalkozni, addig a Gripennél fordított ez az arány. S hogy a nagy riválisnak számító, minden ízében kiforrott F–16-ossal szemben mit tud a Gripen pilótafülkéje, arra jó példa a program egyik bennfentesének hasonlata, miszerint ha a svéd képernyőkön Windows XP fut, akkor az amerikai gép két tízcentis monitorján a DOS és egy korai Windows keverékével kell dolgozni – ki-ki döntse el, hogy melyiket tartja inkább felhasználóbarátnak.
A szoftveres összehasonlítás nagyon is indokolt, hiszen a harci gépek „agyonszámítógépesített” negyedik-ötödik generációjának képességeit jelentős részben a fedélzeti operációs rendszer határozza meg. A magyar Gripenekben most és még egy ideig az úgynevezett 18:3 szoftver fut, mely az FMV tesztközpont vezető berepülőpilótája, Peder Söderström alezredes szerint kielégíti a leszállítás dátumára vonatkozó megrendelői követelményeket. Ezzel a programkomplexummal feltöltve a JAS–39 Gripen EBS HU és személyzete képes kiképzési és légvédelmi készültségi feladatok ellátására – derül ki előadásából.
Na, de hol maradnak azok a képességek, amiért a Medgyessy-kormány – Juhász Ferenc védelmi miniszter dühös kirohanásait követően – módosította és megdrágította az általa gyengének vélt eredeti Gripen-szerződést? – merül fel a kérdés a kívülállókban. Míg ugyanis az Orbán-kormány korai Gripeneket lízingelt volna tíz évre, hogy azok a hazai légtérvédelmi feladatokban sürgősen leváltsák a MiG–29-eseket – felszámolva az orosz függőséget –, addig az előző szociálliberális kabinet úgy döntött, hogy többfunkciós, „expedíciós Gripeneket” bérel, majd tíz év után meg is vásárolja azokat, mintegy 210 milliárd forintért. Így született meg az EBS HU változat, melynek a 2003-ban keltezett tervek szerint 2010-re kellene olyan szintre jutnia, hogy szövetségesi környezetben, Magyarországtól távol is végre tudjon hajtani feladatokat – nagy precizitással, éjszaka, légi utántöltés igénybevételével.
Bár a magyar műszakiak és pilóták, valamint a programiroda erőfeszítéseiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni – Malmen légterében az újságírók számára demonstrálták is a teleszkóp módjára kinyíló légi utántöltő cső működését –, a programot tagadhatatlanul a bizonytalanság szele lengi körül. A légierős berkekben terjedő nézet szerint távolról sem biztos, hogy a kijelölt időpontra – vagy valaha – a Gripen-rendszer képessé válik arra, hogy „megvédjük vele a magyar érdekeket valahol a Közel-Keleten”. Míg ugyanis az MSZP– SZDSZ-kormány egy rendkívül korszerű, többfeladatú változat beszerzéséről döntött, a tízéves bérlet és az átképzés időtartamára ugyanannyi repülési időt (16 800 órát) vásárolt, mint az első szerződés lényegében egyetlen feladatra – a többletelváráshoz nem biztosítottak több gyakorlási lehetőséget. Bár a MiG–29-éra után nagy előrelépés lesz, hogy a kecskeméti pilóták 60-80 órát tölthetnek fejenként és évente a levegőben a Gripennel, illetve hogy jártasságukat a PETRA típusú, rendkívül valósághű szimulátoron is csiszolhatják, ez még így sem felel meg a NATO-ban elvárt gyakorlatnak – figyelmeztetnek bennfentesek. A Malmenben látottak alapján aligha lehet kétséges, hogy a repülőgép technikailag képes lehet a hosszabb távon kitűzött feladatokra, amennyiben operációs rendszereit rendszeresen frissítik és fejlesztik, valamint beszerzik a még hiányzó hardveregységeket is. Hogy minderre sor kerül-e a jelenlegi egyezmény keretein belül, azt nehéz eldönteni. Míg ugyanis a Gripen technikai részleteit kitartóbb kutatómunkával bárki megismerheti, a 2003-as lízing- vásárlási szerződés fontos pontjait gondosan elrejti a hivatali titoktartás a nyilvánosság szeme elől.