Az unió energiája

Újabb úgynevezett zöld könyv kiadására sarkallták az emelkedő olajárak az Európai Unió vezetőit, amely az Európai stratégia egy fenntartható, versenyképes és biztonságos energiaellátás érdekében címet viseli. A múlt évben már kiadtak egy hasonló zöld könyvet, amely az energiahatékonyságot célozta meg, és ezzel kapcsolatban huszonöt kérdést tett fel az olvasónak, amelyek túlnyomó többsége arra vonatkozott, hogy milyen újabb szabályokat hozzon az unió az energiahatékonyság növelése céljából. Hogy mi lett a kérdezősködés végeredménye, arra az újabb zöld könyv nem tér ki, viszont kiemel hat prioritást, mint az Európai Unió jövőbeli energiastratégiájának alapjait. Ezek: a belső energiapiac egységesítése, az energiaellátás diverzifikálása, az ellátásbiztonság, a környezetvédelmi követelmények kielégítése, a technológiai fejlesztés és az egységes külpolitika az energetika területén.
A zöld könyvek célja, hogy uniós szintű viták alapját képezzék, ezért nem általános politikai megállapításokat vagy kérdéseket, hanem részletes elemzéseket és azok után lehetséges műszaki, értékrendbeli és politikai alternatívák felvázolását kellene tartalmazniuk. A két zöld könyv összesen hetven oldala e célra bőségesen elegendő lett volna, a vitára szánt anyagok információtartalma azonban gyakorlatilag nulla. Mindössze két-három oldalon be lehetett volna mutatni a létező technológiákat, azok elsődleges energiahordozó-igényét, hatásfokát, egységnyi hasznosítható energia (például egy kilowattóra villamos energia) költségét, továbbá a várható igényeket és a lehetséges variációkat az energiaigények kielégítésére. Hogy ehelyett egy általános maszatolás történt, annak talán az az oka, hogy az unió vezetése nem mer szembenézni a politikailag kényes kérdésekkel, mindenekelőtt az atomenergia alkalmazásának kérdésével. Egy ilyen két-három oldalon elférő adatsor ugyanis elég világosan kimutatta volna, hogy ha fenn akarjuk tartani kialakult életmódunkat, továbbá be akarjuk tartani a kiotói egyezményben a szén-dioxid-kibocsátás korlátozására tett ígéreteinket, akkor a következő évtizedekben nincs más megoldás, mint az atomenergia széles körű alkalmazása. Erről pedig a zöldek hallani sem akarnak, a szocialisták pedig legalábbis kétlelkűek. Németországban például elhatározták, hogy az atomerőműveket záros határidőn belül bezárják. Az az energia viszont, amit szél-, nap- és geotermikus erőművekkel vagy pedig a bioenergia hasznosításával lehet termelni, nemcsak hogy nem elég a jelenlegi életmódunk energiaellátásához, de lényegesen drágább is.
Mindezeket figyelembe véve az unió vezetésének, illetve az európai közvéleménynek három választási lehetősége van: vagy meg akarja tartani életmódját, és a realitásokkal szembenézve elfogadja az atomenergiát, vagy ha lemond az atomenergiáról, szembe kell néznie a gyorsan növekvő olaj- és gázárakkal és annak következményeivel. A harmadik lehetőség, hogy drasztikusan megváltoztatja életmódját, és csak annyi energiát használ fel, amennyit a megújítható források lehetővé tesznek számára. Erre egyébként hosszú távon rá is lesz kényszerítve.