Bioszaturnália

E N C I K L O P É D I A É N E Z E R

Boszorkányok márpedig nincsenek. Márpedig. Ünnepek márpedig vannak. Világi és egyházi ünnepek. Április 9-e is ünnep lehet. Lesz még egyszer ünnep, ha nem is a világon, de híres kis Magyarországon. Meglehet, a választás az egyetlen olyan ünnep, amely zászlóként a jövőnek áll. A legtöbb ünnep tradicionális hangoltságú. Múltba hajló és múltból táplálkozó. És sokadalmas, persze.
Ünnep volt március 15-e. Ki-ki megjelent a maga helyén. Jelenések tizenkét pontja. Ünnep. Lesz május 1-je is, már akit ez aggaszt. És október 23-a is lesz. De ahhoz előbb át kell úszni a Balatont. Remélhetőleg a 2006-os nyár megengedi majd. Előreenged bennünket a vízben. És két tempó közt nyilván augusztus 20-a is majd végbemegy. Világi ünnepek. És egyházi ünnepek. Ami Jézussal megtörténik, az van szakrális égi szivárványként kivetítve az örök időbe. Kalendáriumok, húsvéttól karácsonyig, zengjétek az Úr dicséretét.
Az ünnep: felhatalmazott egybecsengés. Tudhatólag jön, mert így kell. Asztrológiai bűbájosság jellemzi, egyfajta sorsszerűség, ugyanakkor a lelke mélyén mindig ott lappang benne a csapás. Mintha csak úgy következne be, valójában. Átfelhőzi a spontán egybecsengés. Az ember e földi Mars-arca: Janus-arc. Egyszerre vidám és komor. Az ünnephez, e szebbik emberiségnyi énhez is oda van szájaztatva egy másik én: a tömeg, amikor Szent Bertalan éjszakáján elindul igazságot tenni. A tömeg, amikor a kristályéjszakán úgy érzi, eljött az idő, most végre mindent szabad.
Srebrenicában is egy nap a szerbek úgy érezték, hogy ünnep a világ, megtisztulhatunk. Az emelkedett hangulat olykor váratlanul csap át tömeggyilkosságba, lincselésbe. Az ünnep: rendkívüli meghatalmazottság, meghatalmazott rendkívüliség, exlex állapot. Ennek a törvényen kívüli és részint természetfölötti közállapotnak D–666-os, sátáni verziója a tömeggyilkosság, a lincs.
Primitívebb, eredetibb körülmények közt a spontán és tervszerű rendkívüliség egymást szinte feltételezte avagy épp feltételezi. A törzsi ünnepek rendre torkollottak, torkollanak áldozathozatalba, tömeges vágásba, régebben emberáldozat hozatalába. Némely ünnep az erkölcsi normák fellazulásával járt: például a római szaturnália. Ma csoportszexnek mondanánk. Jelzem, a riói karnevál alatt történik a legtöbb gyilkosság, és nincs pamplonai bikafuttatás baleset nélkül.
Az ünnep: szezonális természetű, a forradalom pedig: meghívott szezon. Rend és rendkívüliség, a vetésforgó szerint. És akkor most következzék a hír: a kanadai kormány 2006-ban háromszázötvenezer fókabébi lemészárlására adott hivatalos engedélyt. Jön a tavasz, trilláromhej, márciusban mehetünk gyilkolni, Észak szólít. Vajon minek nevezzük, hívjuk azt, ami a kanadai északon évente megismétlődik? Paul McCartney bizonyára közbotránynak nevezné, de a kormányzati jéghegyek közepette ő se több egy nagy idealista senkinél, hisz hiába feküdt februárban a fókák mellé, jégre vitték őt is, az idén se lesz másképp. A bioszaturnália az idén se maradhat el.
Minek nevezzük? A civilizált világ szégyenfoltjának? Mely által az emberiség akaratlanul is megbélyegzi – magát? Vagy ünnepnek? Egyfajta modern áldozati rítusnak? De kit akar a kanadai kormány kiengesztelni e borzalmas haláltánc által? Csak nem a pénz istenét? Mammont?
Ennél a helyzet szerintem bonyolultabb. A látszólagos nagy társadalmi modellek, úgymint: önkényuralom, demokrácia, szocializmus, kapitalizmus mögött létezik egy láthatatlan és nem rendszerspecifikus bürokrácia, mely rendkívüli érdekérvényesítő erővel bír. Ez a valódi nagy összeesküvés, az illumináció, s épp attól erős, hogy nem puszta érdek, hanem mély elv mozgatja, még csak nem is korrumpálható.
Az erő, mely a Fülöp-szigeteki erdőirtás fölé kiírja: ültess még több fát – Arbeit macht frei –, az erő, amely bizonygatja, hogy a műholdak, a nanotechnológia s az ember, illetve a természet közti összefüggésről minden szóvirágnál szebben beszélő genetika korában bunkóra van szükségünk, mert ez így racionális, az erő, amely a spanyolviasz mellett feltalálta a tudományos bálnavadászatot, világszerte ugyanaz. Ez az erő: a bürokratikus másodosztály, az elbocsáthatatlanok, akik már csak tudják. Nem véletlen, hogy Himmler, Eichmann és Berija egyaránt csinovnyik jellemek voltak. Lehet, hogy nem egy nagymeteorba, hanem egy bírósági fogalmazó aláírásába fogunk belepusztulni valamikor. Vesz majd oda minden az Aláírás szerint.