Demokrata vagy gyepmester?

Helyzet van. Nem fekszik jól a szocialistáknak a demokrácia. A demokratikus intézményrendszerrel is hadilábon állnak. Nem szeretik, ha a bíróság ellenük ítél, ha pénzes állásokban nem haverok vagy feleségek ülnek. Végképp nem szeretik a választási ciklusokon átívelő beosztásokat, de a legeslegjobban a demokratikus viselkedés esik a nehezükre. Darabig erőlködnek, aztán lefoszlik róluk a máz, és kivillan alóla a hamisítatlan posztkommunizmus diktatórikus bája. Elég belehallgatnunk Horn Gyula egyszerű népekhez szóló fórumába, amelyben a jó nénikéjét emlegeti a hazudozó ellenzéknek. De hát küldte már Horn Gyula a Fideszt a k… anyjába is. Kovács László egyszerűen csak könyv- és emberégetőnek tartotta politikai ellenfeleit, akiknek sürgősen le kell fogni a kezeiket. Történik mindez egy olyan országban, amelynek jámbor népe tizenöt éve két táborra osztva ugyan, de közösen szenvedi el azt a sok politikai durvaságot, amellyel szembesül, és amit most kényszerítenek rájuk a szocialista agitátorok. Kampányemberek, akik úgy vélik, hogy egész Magyarország egy nagy „kampánylabor” (Hiller István szerint), ahol büntetlenül lehet gyalázkodni és alávágni politikai ellenfeleiknek.
Azzal kezdődött, hogy Gyurcsány Ferenc megsértődött. Megsértődött, mert hamar kiderült, hogy az ország egyik fele nem tartja alkalmas miniszterelnöknek, nem tartja legitimnek sem, de olyan erkölcsileg vállalható személynek sem, akire rá lehet bízni egy ország vezetését. Gyurcsány Ferencnek azonban rettentően tetszik a miniszterelnöki szerep, reszket érte. Nemhiába ragadja meg az alkalmat, hogy sokszor és hangosan memorizálja: „Én, mint az ország miniszterelnöke…” Ezért aztán a kampány közeledtével egyre kapkodóbb lett. A miniszterelnök, lehet, hogy munkabíró, de idegileg kevéssé terhelhető. Hamar elveszti az ellenőrzést saját tettei és viselkedése felett. Ilyenkor következnek a rögtönzések, amelyek rendre borzasztóan sülnek el, és kozmás szagot árasztanak. Ilyen volt az öregecskedő feleségek, a terrorista arabok, és ilyennek tűnik Gyurcsány kóborkutya-komplexusa is. Nem volt még politikus, eltekintve egy-két extrém alaktól (Szanyi–Keller–Torgyán), aki az utóbbi években kipróbálta volna, hogy a hivatalos politikai kommunikációban meddig lehet büntetlenül elmenni. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a határokat feszegeti, ezzel nemcsak szalonképtelenné, de a demokráciára is veszélyessé kezd válni, ami beláthatatlan következményeket ígér egy esetleges szocialista választási győzelem esetére.
Kicsiben kezdődött. Gorombaságok, otromba beszólások az ellenzéki párt elnökének címezve: gyáva, fogja be a száját, kártékony alak, el kell tűnnie, hiteltelen hazudozó, istenkirály, vezér, szélkakas, maradi, és ami még Gyurcsány hűséges csatlósai, Vadai Ágnes, Szabó Zoltán, Nyakó István, Újhelyi István, Lendvai Ildikó száján kifért. Ma már egyre inkább úgy viselkedik Gyurcsány Ferenc, mint egy fiókdiktátor fióka. Kifinomultan, ravasz taktikával felvértezve minden olyan mocskot és vádat ráhord politikai ellenfeleire, amit aztán ő maga követ el ügyes kiszámítottsággal. Megszabná az ellenzéknek, kivel, mivel kampányoljon, mit ígérjen, mit ne ígérjen. Az ellenzék sajtójából gúnyt űz, nekik nem nyilatkozik vagy nyíltan a tudtukra adja, semmi jóra ne számítson, aki nem az ő nótáját fújja. Rossz emlékeket idéz, ahogy a Hír TV-t vagy a Magyar Nemzetet próbálja megalázni, de még félelmetesebb, amikor Orosz József vagy Bolgár György versenyt rendeznek, ki nyalja fényesebbre kormányfőjük becses ülepét.
Ezért aztán Gyurcsány miniszterelnök önbizalomra kap, és már nem is tudja ellenőrizni, mit ereszt ki a száján. Előbb jött a vérben úszó plakát: „van egy program, van egy ember, van egy ország”. Kinek mi jut eszébe róla? Láss csodát, többeknek ugrott be róla Hitler Adolf, mint ahányaknak nem. Készen is állt a válasszal a falazásra trenírozott média: micsoda erőltetett párhuzam, micsoda esztelen gondolat. Pedig Gyurcsány Ferenc csak bemelegített. Látta, hogy saját szavazói felháborodás helyett békésen iszogatják a sörüket, és nézik a Buzerát a tévében, hát nem izgatta magát. Minek izgassa? A nyilvánosság 90 százaléka felett eszmetársaival együtt uralkodik. Érdemes megnézni a Hír TV híradóját és vele párhuzamosan egy másik magyarul beszélő csatornáét: mintha nem ugyanabban az országban élnénk. Gyurcsány tehát megalkotta a 2006-os választás kampányszimbólumait: van ő, aki jellemes, talpig becsületes, soha roszszat az ellenfélre nem mondó, sem szóban, sem írásban, sem könyvben sem Putyinnak, sem Bushnak, és van a nagyobbik ellenzéki párt, amelynek szavazói kóbor kutyák gyülekezete.
Akik, ha az embert (jelen esetben őt) megbántják, megsértik, és rágalmakat szórnak rá, akkor nem veszett rókákat küld rájuk (talán a fiatal baloldalt), hanem a haza megvédésének ürügye alatt összefogdostatná őket, és telepre velük. De milyen telepre? Sintértelepre, vagy csak simán Recskre, ahová Vastagh Pál elvtárs vizionálta az első demokratikus kormány tagjait?
A kóbor kutyázást Veszprémben, a kommunizmus áldozatainak emléknapján volt szíves a miniszterelnök megosztani a hallgatósággal. Már a beszéd időpontja is zéró tapintatot feltételez Gyurcsányról, de a közönség is kiállította magáról a bizonyítványt egyetértő vihorászásával és tapsával. Szóval Magyarország egyes választópolgárainak kifejezetten tetszene, ha a hozzájuk képest másképpen gondolkodókat mondjuk gettóba zárnák. Vagy sintértelepre, ahol esetleg agyonlövik, vagy a másvilágra segítik a befogott állatokat.
Ezt lehet csűrni-csavarni. Lehet emeletes hadovát elővezetni Batiz András szinkronhangján, hogy Gyurcsány kutyailag a Magyar Vizslára gondolt. Édes jó istenem! Meddig kell még tolmács és gyám a kiskorú miniszterelnök mellé, aki kimagyarázza, kimosogatja a napi hülyeségadagjából? Nehéz az internetes naplóban beadni az olvasónak, hogy mindez a rágalom és vádaskodás, a megbélyegzés, kirekesztés, a hazugságra alapozott stílus ellen szól. Nem lehet magyarázni holmi metaforikus blablával sem. Nyakó István szerint a Fidesz szövegértelmezésből megbukott. Az a Nyakó, aki vehetne néhány beszéd- és értelemgyakorlat-órát, és járhatna illemtanspeciál kollégiumra is. Sajnos, kedves elvtársak, ez leplezetlen náci beszéd. Erősen hajaz Goebbels doktor stílusára. Kóbor kutyákat befogni, és telepre vinni – nehéz ebből jól kijönni. Hátha még megidézzük a dicső emlékű Visinszkíj főügyészt, aki koncepciós halálos ítéleteit eme szavakkal toldotta meg: „lőjétek agyon őket, mint a veszett kutyákat”.
Jobboldaliak! Szervezitek-e már a tízezres tüntetést, kutyapórázokkal és nyakörvekkel? Emlékeztek-e, amikor Kövér László ellen vonultak Kovács elvtársék kötéllel a nyakukban? Akkor egy megcsonkított, eltorzított idézet kapott nyilvánosságot Tóth Károly képviselő úr jóvoltából, most Gyurcsány Ferenc feldúltan, agyon- idegelve, de tagoltan és érthetően közölte velünk, mennyire demokratikus gondolkodású miniszterelnök-jelölt is ő. Olyan, akinek nyűg és fárasztó folyton demokratának mutatkozni, aki képtelen viselkedni, és alattomosságért nem megy a szomszédba. Barátja, Putyin patkányozott, Gyurcsány Ferenc kóbor kutyázott, tiszta állatkert az egész demokrata elit.
Aki nem tud kilépni a diktatúra vonzásából, nem képes tolerálni más politikai nézeteket, akinek a szájából, ha nem vigyáz, lávaként csap ki a gyűlölet, akinek viselkedése mindösszesen hamis pózolás, az ne akarjon miniszterelnök lenni. Az inkább menjen haza családi zsarnoknak Klára asszonyhoz, Katus mamához.