Ébredjen Gyurcsánnyal!

Gyurcsány Ferenc kormányfő volt szerda reggel a Nap-kelte vendége. Hárman faggatták. Aczél Endre (Népszabadság) felvezető kérdése abban a tárgyban, hogy az MSZP április 2-áról április 1-jére helyezte át a fővárosi nagygyűlését a következőképp hangzott: „Az egyik magyar napilap, amelyik nem áll nagyon távol a Fidesztől – szellemesen, meg kell mondanom –, úgy fogalmazott, hogy ön egy napot hátrált. A hangsúlyt én az utolsó szón helyezném el, mert ugye ebben benne van az a bizonyos szuggesszió, hogy ön meghátrált. Nos tehát, erre irányul a kérdésem. Meghátrált-e, és ha igen, miért?” Ritka pillanat: Aczél bármilyen kis apróságban elismerőleg nyilatkozik a Magyar Nemzetről. A lap címét ugyan ki nem ejtené (a primitív törzseknél az ártó szellemnek nincs neve), de hát végeredményben ez akár a szigorú közszolgálati reklámszabályokkal is magyarázható. Az persze más kérdés, hogy ha lapunk „nem áll nagyon távol a Fidesztől”, vajon Aczél otthonadó lapja, a Népszabadság milyen távol állhat az MSZP-től, lévén résztulajdonosa a párt által létrehozott alapítvány.
Aczél közszolgálati összeférhetetlensége azonban régi téma, Gyárfás Tamás producer kimagyarázhatatlan bűne, amely egy régebbi jogállamban azonnali szerződésbontásra szolgáltatna okot. Remélhetőleg fog is. De figyeljük az átmeneti miniszterelnök reagálását: „Hogyha a kérdést már mindenképpen a szóban forgó napilappal kapcsolatban teszi föl, azt tudom mondani, hogy ez a legkevésbé durva megjegyzés, amit naponta el szoktam olvasni ebben a lapban.” Gyurcsány sem mondja ki a Gonosz nevét, bár őt nem kötik a reklámelőírások. Szóban forog, és kész. Ugyanakkor némi büszkeségre adhat okot, hogy tengernyi gondja közepette a miniszterelnök is olvassa nevenincs lapunkat. Sőt naponta olvassa. Lehet, hogy csak azokat a cikkeket, amelyekben őróla van szó, de akkor is: nem hiába dolgozunk, nem a levegőbe írunk. Még jobb munkára, még építőbb kritikára serkent bennünket a tudat, hogy hozzájárulhatunk az ország sikeresebb kormányzásához, a miniszterelnök jellemfejlődéséhez. „Hogyha az a napilap, amelyre utal Aczél Endre, nap mint nap azt mondja, hogy a miniszterelnök egy illegitim gazember; azt mondja, hogy egy magyartalan fajzat; sőt külön cikket publikál arról, hogy értelmi és mentális állapota minden bizonnyal gyógykezelésre szorul; sőt minden valószínűség szerint a magyarság ellen van. Ezt a napilapot pedig a jobboldal napi olvasmánnyá teszi, sőt a jobboldal vezetői javasolják, hogy olvassák” – mondja később. Nevünk még mindig nincs (Aczél reklámozásáért nem jár bünti?), viszont sok érdekeset megtudunk a kormányfői recepcióról. Beütöttem az internetes keresőbe, hogy leírtuk-e azelőtt az „illegitim gazember” és a „magyartalan fajzat” szókapcsolatokat, de nem adott a rendszer találatot. Ez tehát inkább a kormányfő önképének része lehet. Szerintem olyat sem szándékoztunk sugallni, hogy ő jó magyar emberként a magyarság ellen volna. Legfeljebb azt, hogy elhibázott módon küzd a magyarságért: például nem akar szimbolikus állampolgárságot adni a nemzet határon túl eső részének.
A külön említett cikkel kapcsolatban pedig a Nap-kelte nézői előtt homályban maradt, hogy szerzője, dr. Körmendy Györgyi nem holmi politikai bozótharcos, hanem a Deutsche Akademie für Psychoanalyse választott tagja, a Dinamikus Pszichiátriai Világszövetség (WADP) hazai képviselője. Az úgynevezett Borderline-szindróma gyanúja alapján így fogalmazott: „Gyurcsány Ferenc értékes és tehetséges ember, azonban megnyilvánulásai alapján beteg. Pszichológusi szemmel nézve jelenleg teljesen alkalmatlan miniszterelnöki tisztség betöltésére. Betegségét diagnosztizálni csak orvosi-pszichológusi együttes vizsgálattal lehet. Tanácsolom neki az orvosi vizsgálatot, lehetőleg külföldön. A müncheni klinikán mint látogatót is szívesen fogadják.” A közbenjárásért köszönet járna lapunknak, nem szidalom. A beteg ugyanis (ha valóban az), a saját perspektívájából nem érzi betegségét: azt csak kívülálló szakember képes megállapítani. A Magyar Nemzet örülne a legjobban, ha mindez vaklármának bizonyulna, és a végrehajtó hatalom legfőbb letéteményese immár telve önbizalommal, újult erővel vethetné magát a munkába. Lapunk olvasásába csakúgy, mint a nemzet felvirágoztatásába…