Én szóltam…

A Pécsi Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetének és a Szószóló Alapítvány munkatársának indítványára az Alkotmánybíróság 2005. november 12-én elfogadott határozatával alkotmányellenesnek nyilvánította az egészségügyi törvény azon rendelkezését, amely a művi meddővé tételt három vér szerinti gyermekhez, vagy 35 éves korhatárhoz kötötte. Az Alkotmánybíróság jóváhagyta a „családtervezési célú meddővé tételt”, amely, idézem: „nagyfokú biztonságot nyújt a magzat fogantatásának megelőzésében”, valamint a továbbiakban „nem követel anyagi ráfordítást és odafigyelést”. Az Alkotmánybíróság az idézett törvényi rendelkezést, ha nem kapunk észbe, 2006. június 30-ával megsemmisíti.
Az indokolás, sok más mellett azt is tartalmazza, hogy „az alkotmány széles körű védelemben részesíti a szabad, tájékozott és felelősségteljes döntésre képes ember saját teste feletti rendelkezési jogát”. Mert a 35 éves korhatár és a három vér szerinti gyermek megléte nem más, mint az önrendelkezési jog korlátozása.
A művi meddővé tétel korhatára 2006. június 30. után a 18. életév, azaz a nagykorúság küszöbe.
Hogy jön ez most ide? Kampány idején az a hír, hogy Gyurcsányt fütyülővel várták Mohácson, meg az sem elhanyagolható, hogy a makulátlan purifikátorról kitudódott, hogy ő is fedett tiszt volt, de azért ejtsünk néhány könnycseppet ezért az alkotmánybírósági határozatért, amely súlyosságában felérhet a népirtáshoz való önkéntes hozzájárulás jogával is. Az alkotmány szent és magasztos, de azért mintha túl sokat feltételezne rólunk. Van ugyebár a szabadság, meg az önrendelkezési jog, meg a méltóság, meg a sok minden, ami jár a szabad, tájékozott, felelősségteljes döntésképes nőnek. Meg van mellé az évi 97 ezer megszületett gyermekre jutó 135 ezer halálozás, valamint az évi 58 ezer művi terhességmegszakítás, 1000 lakosra 9,7 élve születés, és 13,4 halálozás. Vagyunk e pillanatban 10,077 millióan, és leszünk 2050-re 8 millióan?
De mit mond az Alkotmánybíróság? A kedvezőbb demográfiai adatok eléréséhez nem szabad igénybe venni ilyen csúnya feltételeket, hogy 35 év és három saját gyermek. Zutty! Aki akarja, érettségi után mehet a műtőasztalra. Van azért itt némi probléma, azt az Alkotmánybíróság is elismeri, hogy ez eljárás a (tuba uterina) eleinte kockázatmentesnek tűnik. Sőt mivel a lányok nagyobbik fele 18 és 25 éves kora között ugyan nagyon szeret férfiakkal ágyba bújni, de annál kevésbé vágyik gyerekre, pláne nem kívánt terhességre, a művi meddővé tétel a legkényelmesebb megoldás. Nem kell antibébi tablettára pénzt költeni, ergo nem kell nőgyógyászhoz járni. A fogamzásgátló drága, egyébként is Mézikének nehéz észben tartania, hogy azt mindennap szedni kell. Nem kell óvszerre költeni, nem kell izgulni, a fiút idegelni, számolgatni, egy műtéttel minden megoldható. Aztán elérkezik a 25. év, és hirtelen minden megváltozik. A nők innentől kezdve mindenre képesek egy saját gyermekért. Ha összejön. Még az Alkotmánybíróság szabadságeszményébe is belezavar némi kétely, mi van, ha a meddőség visszafordíthatatlan? Utalnak is az EU-ban elfogadott humán reprodukciós módszerekre. Magyarra fordítva: a nők bizonyos hányadából a mesterséges megtermékenyítő centrumok törzsgárdistája lesz, fiatalkori meggondolatlan döntésük nyomán.
Az Alkotmánybíróság azt mondja, használjon a kormány és az állam más, hatékony eszközöket a népesség számának gyarapítására. Addig is javaslom a férfiaknak kivívni a nemzőképtelenség jogát, majd ezen a logikán haladva néhány évtized múltán már alkotmány sem kell, mert nem lesz magyar nemzet. Haló porunkkal viszont szabadon rendelkezhetünk.