Kadirov a kormányfő

Miután a csecsen alsóház is áldását adta, Alu Alhanov elnök a hét végén aláírta a kaukázusi köztársaság jelenlegi erős emberének tartott Ramzan Kadirov kormányfői kinevezését. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a Kreml változtatott eddigi konszolidációs modelljén, s a „csecsenizáció” korszakát a „kadirovizáció” követi.

Mindössze négy nappal Szergej Abramov eddigi miniszterelnök lemondása után foglalja el a kormányfői széket a megbízottként elődje novemberi autóbalesete óta a kabinet élén megbízottként álló Ramzan Kadirov. A váltás és annak lefolyása jelzi, hogy a megölt elnök fiának manapság nincs Csecsenföldön alternatívája. A legerősebb most a Kadirov klán, amely elévülhetetlen érdemeket szerzett a háborúkba belefásult köztársaság stabilizálásában. Apja örökébe lépve az eszközökben nem válogató, erős magánhadsereggel rendelkező Ramzan szép lassan megkerülhetetlenné vált, éppen ezért nem meglepő, hogy súlyos, bár nem életveszélyes balesete után egészségi okokra hivatkozva Abramov lemondott, megnyitva ezzel az utat a fiatal Kadirov előtt. Ramzan – hívják fel a figyelmet szakértők – idén tölti be a 30. életévét, így az utolsó akadály is elhárul elnökké választása elől, s a kormány irányítása addig is jó gyakorlat és ugródeszka számára.
A kinevezés egyben jelzi azt is, hogy Moszkva is megbékélni látszik az új realitásokkal. A Kreml Ahmad Kadirov elnökké választásával indította el az úgynevezett csecsenizáció folyamatát, amelynek keretében a politikai berendezkedés legalább formálisan plurálissá tétele és demokratizálása mellett fokozatosan tervezte átadni a hatalmat maguknak a csecseneknek. Moszkva ugyanakkor ragaszkodott ahhoz, hogy a miniszterelnök egy klánoktól független, a föderális központhoz lojális orosz legyen. Ennek keretében ült a kormányfői székbe előbb Sztanyiszlav Iljaszov, majd Mihail Babics, utána Anatolij Popov és Szergej Abramov. A kívülről jött embereknek azonban nem sikerült gyökeret ereszteniük a rendszerben, s már Abramov is egyre inkább úgymond az uralkodó klán Moszkva előtti ügyvédjeként lépett fel. Kadirov kinevezése már formálisan is szakít a „csecsenizációval”, szentesítve klánja monopolhelyzetét. Eredeti tervétől, az ellensúlyokra épülő politikájától eltérve a köztársaság stabilizálásának folytatása érdekében a Kreml Kadirov kezébe tette Csecsenföld sorsát. Elemzők azonban figyelmeztetnek arra, hogy Moszkva csak akkor lehet sikeres, ha folyamatosan megkerülhetetlen lesz Ramzan legitimációja szempontjából, és elnökként is képes lesz időről időre helyre tenni Csecsenföld erős emberét.