Kék cédula – 2006

Mióta az EBESZ bejelentette, hogy nem küld megfigyelőket az áprilisi választásokra, kezd megrendülni a hitem az európai törvényességi felügyeletben. Az EBESZ-t eddig komoly szervezetnek tartottam – erre kiváló bizonyíték az is, hogy olyan minden gyanú fölött álló szakembert kért fel sajtószabadság-biztosnak, mint az elfogulatlan Haraszti Miklós. Nem tudom, ki mondhatta az EBESZ-nek, hogy Magyarország már olyan tökéletes jogállam, hogy választási csalásnak még a halovány gyanúja sem merül fel – de az illetékes hölgyek és urak talán önszorgalomból, némi sajtószemlézés árán is értesülhettek volna róla, hogy négy éve azért (akár a szintén tökéletes jogállamnak számító Amerikai Egyesült Államokban) itt is a szavazatok újraszámlálásáért tüntettek, sőt a tiltakozók még egy hidat is blokád alá vontak az amúgy gyönyörű és békés Dunán.

Erre persze lehet azt mondani, hogy a népnek olykor beintő Medgyessy és Gyurcsány – karöltve Lamperth marcona rohamrendőreivel – négy év alatt olyan ideális (ruhátlan) köztársaságot rittyentett ide a Kárpát-medence közepébe, hogy választási csalásokat illetően sanda gyanakvásnak helye nincs. Csakhogy a hatályos törvények módot adnak a visszaélésekre, s egy politikailag kiegyenlített országban, ahol akár tucatnyi szavazat is dönthet a kormányalakításról, e joghézagok korántsem érdektelenek.

A minap például a Népszabadság ismertette az úgynevezett láncszavazás metódusát. Állampolgár bemegy a választókörbe, megkapja a lepecsételt szavazólapot, ám a fülkében zsebre rakja, s csak az üres borítékot dobja az urnába. Irány a kocsma, ott tetszőleges pártaktivista a szavazólapot megvásárolja, kitölti, a következő szavazópolgárral bedobatja. A következő szavazó az ő céduláját elhozza, irány a kocsma, fizetés, és így tovább, akár este hétig. A szavazatvásárló párt ily módon biztos lehet benne, hogy nem az ablakon dobja ki a pénzt. Eddig a csalárd állampolgár megtehette, hogy a jutalmat zsebre vágta, a fülke félhomályában mégis egész máshová húzta az ikszet. Választási csalás? Igen. Ellene mond az alkotmányosságnak? Igen. Ki tudja küszöbölni a visszaélést a rendszer? Nem. Itt volna a helye az EBESZ-nek? A választ zárt borítékban kéretik beküldeni az Országos Választási Bizottsághoz.

De itt van a másik csalafintaság is, amelyet a Magyar Nemzet ismertet. A jelenlegi választási gyakorlat szerint ha előzetesen igazolást kérek, az ország bármely választókerületében szavazhatok: vásárosnaményiként Zalaegerszegen, zalaegerszegiként meg Vásárosnaményban. Befolyásolhatom, hogy ki legyen a követ ott, ahol én soha nem fogok élni. De a papirosra csak a várost vagy a kerületet írják rá; ha van energiám, sorra járhatom a választóköröket az adott településen. Nem kell félnem, hogy lebukok, ugyanis már 2002-ben sem használták azt a szoftvert, ami a többszöri szavazgatókat kiszűrte volna. (Pedig akkor még itt volt az EBESZ.) Ad absurdum: gazdag ember a két ismertetett módszer kombinálásával biztos egyéni befutó lehet. Egy budai multimilliárdos akár tízezer embert is átjelenthet máshonnét a saját választókerületébe – aztán a láncszavazás metódusával díjazhatja a fáradozásukat. Tág teret biztosít ez a pártoknak is, hogy biztos körzetekből bizonytalanokba csatornázzák át listákon nyilvántartott híveiket.

A kék cédulát jól ismerjük már a történelemből. Azt is tudjuk, mi lett belőle: nem éppen jogállam…