Kísérlet a fiatalokkal

Makay Zsuzsanna (Párizs)
A francia munkaerőpiac rugalmasabbá tételének és a munkanélküliség csökkentésének céljával hívták életre Franciaországban az első munkavállalási szerződést, vagy ahogyan Párizs utcáin is skandálják, a CPE-t (Contrat premiere embauche).
A munkaügyi problémákat sem a 60 éves nyugdíjkorhatár, sem a 35 órás munkahét, sem pedig a baby-boom generációk tömeges nyugdíjba vonulása nem csökkentette észrevehetően. Emiatt folyamodott a mindenre elszánt Dominique de Villepin egyértelmű módszerekhez, magára haragítva a leginkább érintetteket. Tette ezt annak ellenére, hogy volt már példa a bukásra: 1993-ban Edouard Balladur akkori jobboldali miniszterelnök törvénytervezetének hatására több százezer diák vonult ki az utcára. Egy olyan törvényt akadályoztak így meg, amely lehetővé tette volna a vállalatoknak, hogy csupán a minimálbér 80 százalékát fizessék ki a 25 év alatti munkavállalóiknak.
A mostani törvényt a 2005 augusztusában létrehozott CNE (Contrat nouvelles embauches, Újonnan alkalmazottak szerződése) motiválta. Ez a húsz alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató cégeket érinti, és ahogy a CPE, engedélyezi a két éven belüli, ok nélküli elbocsátást. Tavaly 280 ezer CNE-t írtak alá, ennek majdnem felét 25 éven aluliakkal, akiknek a körében 22,8 százalékos a munkanélküliség, míg a teljes lakosság esetében nem éri el a 10 százalékot.
A CPE lehetővé teszi a húsz embernél több alkalmazottal rendelkező vállalatoknak, hogy indoklás nélkül, két éven belül bármikor felmondjanak fiatal munkavállalójuknak. A tüntetők elsősorban a szerződés ezen pontját kifogásolják, hiszen az szerintük teljes bizonytalanságot teremt. Attól tartanak, hogy lehetetlenné válik a hosszú távra szóló elhelyezkedés, holott a szerződésnek pontosan ez a hosszú távú célja: a két év leteltével automatikusan korlátlan idejű szerződés lesz belőle, amelyet csak bonyolult felmondási eljárással és egyértelmű indokokkal lehet megszüntetni.
A CNE és a CPE minden bizonnyal első lépések egy egységes szerződés bevezetésére, amely rugalmasabbá tenné a munkaerőpiacot, többek között megkönnyítené a vállatok számára az elbocsátást és így favorizálná új munkaerő felvételét. Kérdés hogy a franciák hajlandóak-e lemondani a híres francia modellről, amely egyértelműen a már munkaerőpiacon lévőknek kedvez. A miniszterelnök a törvény visszavonásáról hallani sem akar. Ennek következtében népszerűsége rohamosan csökken, ráadásul saját pártjában is egyre inkább megkérdőjelezik lépésének hatékonyságát. Villepin ugyanakkor az egyre agresszívebb tüntetések hatására hajlik újabb garanciák bevezetésére. Ilyen lenne például az a biztosíték, hogy az elbocsátott fiatal három hónapig még kapja előző fizetését.
Ez sem oldaná meg azonban a kérdést az egyetemisták szerint, akik közül nem egy már lassan egy hónapja minden reggel fölöslegesen megy a tüntetők által elbarikádozott felsőoktatási intézménybe.