Lecke az önrendelkezésről

„Ha nincs önkormányzás, akkor nincsenek hatáskörök, a közösség dolgait mindig mások intézik, miképpen 86 éve mások döntenek az erdélyi magyarság és a székelység sorsáról is. Éppen ezért van jelentősége a székelyföldi autonómiatörekvéseknek.” Csapó I. Józseffel, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökével Nagyváradon beszélgettünk az autonómia elvének hathatós kommunikációja és a március 15-i székely nagygyűlés kapcsán.

– Mikor határozták el, hogy nagygyűlést szerveznek?
– Decemberben határozott arról az SZNT, hogy nagygyűlést szervez, mert szükségét érzi annak, hogy a székelység nevében újból megerősítsék az akaratot a területi autonómiára. Tízezer négyzetkilométeren, a „Terra Siculorumban” a székelység ma is 76 százalékos többségben él, tehát alapvető emberi joga van az önrendelkezésre. Ezeket a követeléseket erősítjük meg Székelyudvarhelyen a nagygyűlésen, jelezzük Romániának és az EU-nak, hogy itt határozott közösségi akaratról van szó, és az autonómiáról soha nem mondunk le!
– Románia mit kifogásol leginkább a székelyföldi autonómiában?
– A romániai hatóságok ’90-től kezdődően a lehető leghatározottabban léptek fel a magyarság jogköveteléseivel szemben. Másfelől pedig igen érzékenyen érinti a román hatóságokat az EU monitorizáló szerepe a társulási folyamatban. Olli Rehn bővítési biztos határozottan kijelentette, hogy a román csatlakozás előkészítésének megfigyelése során Székelyföld helyzetét is figyelemmel kísérik. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke is reagált aggodalmainkra. Megjegyezte, hogy tudomása szerint az RMDSZ kormányzati helyzete rendkívüli előnyt jelent a tekintetben, hogy a romániai magyarság kérdéseit megoldják. Lám, hol van a tévhit? A nyugati demokráciában el sem tudják képzelni azt, hogy egy autonómiára törekvő nemzeti közösség képviseletét ellátni hivatott szervezet, amely kormányon van, sőt miniszterelnök-helyettese is van, nem képviseli következetesen azokat a követeléseket, amelyeket az erdélyi magyarság és a székelység megfogalmazott.
– Milyen pénzügyi forrásokból gazdálkodna a jövőben a Terra Siculorum?
– Egyrészt a saját bevételeiből és az állami költségvetésből, de ott van még az anyaországtól származó támogatás is. Mindez addig működik, míg az önkormányzó közösség el tudja tartani saját magát. Ha egy régiónak nem teszik tönkre a gazdaságát, nem veszik el az összes adóját, mint a Székelyföldön, akkor ezek a területek hatalmas lendületet vehetnek.
– Milyen reakciók érkeztek a magyar kormány részéről?
– Többször megkerestük a mostani magyar kormányt, de visszautasítottak, nem támogattak minket. Legutóbb felszólítottuk Magyarországot, hogy kössön Romániával védőhatalmi szerződést. Felkértük az ENSZ Biztonsági Tanácsát és a főtitkárt is, hogy a koszovói státus rendezésekor gyakorolt nemzetközi felügyelet mintájára, megelőzendő eljáráskét rendeljen el ENSZ-felügyeletet Székelyföld autonóm státusának a létrehozására. Arra kértük az ENSZ-t, hogy nevezzen ki egy tárgyaló főbiztost. Viszont, hogy a BT-ben napirendre kerüljünk, ahhoz vagy egy ENSZ-tagállam támogatására van szükség, vagy pedig olyan autonómiára, mint Katalóniáé. Mi el is kezdtük a megkereséseket, de első lépésünkkor rögtön megkérdezték, hogy ehhez mit szól a magyar állam. Magyarország ugyanis ugyanolyan felelősséggel léphet fel a székelység érdekében, mint ahogy Ausztria ezt megtette korábban Dél-Tirol esetében.
– Tudjuk, egyre fenyegetőbb a szórvánnyá válás. Mi is Nagyváradon beszélgetünk, ahol lassan apad a magyarság a betelepítettek javára. Ennek a helyzetnek az orvoslásához miként tud hozzájárulni az SZNT? Vagy ez pusztán csak az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) hatásköre?
– Az erdélyi és a székelyföldi autonómiaforma között igen nagy a különbség. Hogy Erdély autonómiájának a megvalósulása során a magyarság nyerje el a hatásköröket, arra sajnos nincs lehetőség, mert itt alig húszszázalékos a magyar közösség aránya. Mindezek ellenére joga van a személyi elvű autonómiára. Erdély kapcsán viszont meg kell jegyezzem, hogy a személyi elvű és a kulturális autonómia között nagy a különbség. Az RMDSZ által hangoztatott kulturális önállóság megjelent a romániai kisebbségi törvénytervezetben, de ez nem autonómia. Mindössze a kisebbségi szervezetek önállóságát és a közösségek feletti uralmat jelenti, vagyis nem lehet ezzel kapcsolatban közösségi önkormányzásról beszélni. Kulturális autonómia ráadásul az EU-ban nincs.

---