„Legyen eszünk, legyen szívünk”

A Professzorok Batthyány Köre az alábbi felhívást intézte a választópolgárokhoz: Az ország sorsa a mi sorsunk. Akármit gondoljunk a választási küzdelemről: a mi kegyeinkért zajlik. De hogyan szavazzunk? Halljuk meg a vészharangot! Négy éve tart a világbotrány: jórészt külföldi hitelből és a jövő kontójára élünk. Az országot hitelezők szorongatják. Ez az út szakadékba visz.
Ne hagyjuk, hogy rövid lejáratú népszerű ígéretekkel megvásároljanak bennünket! De ne tévesszen meg minket a messze jövő csábos ígérete sem, ha nincs fedezete a jelenben! Akárki győz is a választásokon, úgyis mindennek meg kell változnia. Most azt kell eldöntenünk, ki vezényelje a változást. Az, aki adósságcsapdába vezette az országot, vagy az, aki 2002 előtt csökkenő eladósodás mellett ért el növekedést?
Gondoljuk meg, mi a jó: ha a teljesítmény nő jobban, vagy ha az adósság? Ha a magyar vállalatok boldogulnak jobban, vagy ha a külföldi kézben lévők? Ha Brüsszel kívánságainak akkor megyünk elébe, amikor nekünk is érdekünk, vagy akkor, ha nem? Kire bízzuk az országot: arra, aki teremt, vagy arra, aki elherdál? Aki növel, vagy aki apaszt? Aki gyarapítja a közvagyont, vagy aki feléli? Aki cselekvési teret nyit, vagy aki az emberek gyámoltalanságára alapoz? Aki munkalehetőséget teremt, vagy aki nyugdíjba küld, és kivándorlásra biztat? Aki erősítené a társadalom szövetét, a családot és más közösségeket, vagy aki szét akarja tépni mindezt mint fölösleges kötöttségeket? Aki értékteremtésre serkent, vagy aki a sekélyességre épít?
Mik a fontosabbak: az emberi vagy a profitszempontok? Mi a jobb: a több ember megélhetése falun és városon, több levegő, tisztább víz, vagy több termelés, több pazarlás, több szennyezés, több profit?
Mi a józanabb? Élesztgetni a szunnyadó erőt, amely a nemzetet összetartja, vagy félni tőle? Ki a józanabb: aki a határon túli magyaroknak vagy aki a többségi nemzetek politikusainak jár kedvébe?
Szeretjük-e, ha félrevezetnek bennünket az ország ügyeiben? Szeretjük-e, ha vezetőink a kiskapukon közlekednek? Tiszteljük-e azokat, aki a zavarosban halásznak? Akik kettős életet éltek a múlt rendszerben, akik kétes üzelmekkel, a közvagyon rovására tollasodtak meg az újban? Akik nem a köz javát, hanem a közjavakat akarják?
Legyen eszünk, legyen szívünk! Álljunk a sarkunkra végre!