Nem kóbor kutya, de szimatol

Minden napra jut valami kis Gyurcsány-csemege. Most például arról mesélt az átmeneti miniszterelnök a televízióban, hogy gyermekkorában (nehéz gyermekkora volt szegény Ferkónak) hárman aludtak egy kihúzható rekamién odahaza, a szülők és ő. Ma is érzem Katus mama illatát – mondta bepárásodott szemmel, mire a nézőnek majd megszakadt a szíve. Nekem erről azonnal a gyermek József Attila jutott az eszembe, akit ugyancsak erős szálak kötöttek a Mamához, mint tudjuk, ordított, toporzékolt, ha nem vitték fel a padlásra. Bár arról nem tudok, hogy ő szagolgatta-e a Mamát, annyi viszont biztosan közös a költő és az átmeneti miniszterelnök között, hogy mindkettejüknek zaklatott gyermekkora volt, és ez mély nyomokat hagyott bennük. Közös ezenkívül az is bennük, hogy mindketten proletárként kezdték, csak később szakosodtak, az egyikből proletárköltő lett, a másikból luxusproletár. Különbség viszont, hogy szegény Attila 1937-ben a vonat alá ugrott – Gyurcsány Ferenc meg az állami milliárdok alá. Itt jegyzem meg, hogy Katus mamából egyre inkább sajtósztár lesz, hol itt, hol ott olvasni (spórol a gázzal, ma is szoros kapcsolatot tart az időközben felnőtt Ferkóval, meg hát itt a friss hír: érzéki illata volt, mint megtudtuk a jó szimatú átmeneti miniszterelnöktől, aki pedig nem kóbor kutya, még csak nem is magyar vizsla – mindössze a sintérpályára ácsingózik). Szerintem ez a szimattörténet szervesen illeszkedik a többi legendás Gyurcsány-históriába (Hatalmas a jólét az országban, öregecskedő nők, szaúdi terrorfutballisták stb.). Ezeknek a történeteknek feltétlenül meg kellene jelenniük a majdani Gyurcsány-összesben, amit persze valószínűleg majd csak akkor ír meg a sármos államférfi, ha ő is megöregecskedik.