Rahman maradt a bajnok

Négy nagy profiboksz-világszervezetet (WBC, WBA, WBO, IBF) tart számon a szakma több kicsi mellett, legnagyobb presztízse a WBC-nek van. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig e tömörülés adja az adott kategória legjobbját, de mindenki számon tartja, kinek a derekán feszül a híres zöld öv. Főképpen igaz ez nehézsúlyban, ahol Vitalij Klicsko visszavonulása után Hasim Rahman lett a WBC-bajnok, miután egy végül címmérkőzésnek minősített derbin pontozással legyőzte amerikai honfitársát, Monte Barrettet. Volt ő már a trónon, mégpedig 2001 áprilisától novemberéig, hiszen meglepetésre kiütötte Lennox Lewist, de aztán elszenvedte ugyanezt. Tapasztalt és született nehézsúlyú, de korántsem extraklasszis.
Magyar idő szerint vasárnap hajnali kihívója, James Toney viszont az, csak éppen nem a király kategóriában. Bő hetvenkilósan középsúlyúként kezdte karrierjét még 1988-ban, nagyközép- és cirkálósúlyban vb-címig jutott. Legutóbb közel kilenc éve kapott ki, s már nehézsúlyban is legyőzte a regnáló világbajnokot, de tavaly áprilisi, John Ruiz elleni diadalát követően doppingoláson kapták. Mindössze 175 centi, ehhez képest 107,5 kilóval mérlegelt az atlantic citybeli mérkőzésre, szó szerint begurult a ringbe, de nem szégyellte: „Olyan leszek, mint a kugligolyó, és elsöpröm ezt a nagydarab palit.” Hát, nem söpörte el, semleges szemmel nézve Rahman szűken győzött, mivel összességében jóval aktívabb volt, Toney ugyan pontosabb, de a végére elhízottan elkészült az erejével. A meccs maga kevés tiszta ütést és sok fogást hozott, de mostanában láttunk ennél rosszabbat is.
Az egyik pontozó 117-111-re a címvédőt hozta ki győztesnek, a másik kettő viszont 114-114-et látott, ez döntetlen, maradt a tehát Rahman (mérlege 41-5-2) a trónon, de Toney (62-4-3) is megőrizte hosszú veretlenségi szériáját. A visszavágó borítékolható, mint ahogy az is tény: továbbra is kerestetik egy igazi csillag a nehézsúly egén.