Rugalmas Európa

Ha lehetne a munkanélküliség leküzdésében európai mintaországot választani, az mindenképpen Dánia volna. Tíz év alatt felére csökkent a munkanélküliség aránya, amely jelenleg az aktív lakosság öt százalékát sem éri el. Külön szót alkottak a dánok e csodára, amely a rugalmasság elő- és a társadalombiztosítás utótagjából áll, ez a flexicurite. Tíz évvel ezelőtt pedig másból sem állt a dán belpolitika, mint a munkanélküliség miatti panaszáradatból. A kilencvenes évek közepén jutottak el odáig, hogy minden társadalmi résztvevőt sikerült leültetniük egy asztalhoz. Ha ez egy skandináv országban sikerül, akkor nem sokat várat magára a megállapodás.
Kialakult a munkaerőpiacnak olyan rugalmas modellje, amely az állam bőkezű szociálpolitikáján nyugszik. A vállalatoknak szinte elhanyagolható gondjuk akad az elbocsátásokkal: semmilyen járandóságot nem kell fizetniük az elbocsátott dolgozónak, ha az kevesebb mint 12 éve volt munkaviszonyban. Ez odáig vezetett – bármennyire hihetetlen is ez mifelénk –, hogy a dán dolgozók harmada évenként állást vált. Hogy miért nem lázadtak fel ez ellen a dánok? Egyrészt azért, mert rengeteg elbocsátással rengeteg betölthető állásajánlat keletkezik.
Másrészt viszont, aki ezekből az ajánlatokból sem tud választani, olyan munkanélküli-segélyt kap, hogy az máshol felér egy fizetéssel. Fél évig a segély összege maximum 1845 euróra átszámított dán korona. Fél év után ez a horribilis összeg a felére csökken, és ha valaki egy évig sem talál állást, annak „az aktív életbe való visszatérésről” szóló továbbképzésen kell részt vennie. Az elmondottak a munkaképes lakosságra korhatár nélkül értendők, sőt különösen a fiatal korosztályban elhanyagolható a továbbképzésre küldöttek száma, szinte mind állást talál, mielőtt lejárna az idő.
Nézzétek meg, mit csinálnak a németek! – írja nem egy francia kormánypártokhoz közel álló lap. Miközben francia föld városaiban a rendőrök hadban állnak az egyetemistákkal, addig Angela Merkel, a nagykoalíciót irányító német kormányfő épp két évre emeli a próbaidőt országában. Nagyobb rugalmasság, kevesebb munkanélküli – így szól a német kormány hitvallása is. Az eddigi féléves próbaidő helyett a német munkavállalóknak is hamarosan két évvel kell számolniuk, amint az a kormány terveiben szerepel. Ám a konzervatív–szociáldemokrata kabinet kész ezt a pirulát is lenyeletni, ugyanis valamilyen módon el kell érnie a gazdasági fellendülést és csökkentenie az ötmilliós (12,2 százalékos) munkanélküliséget. Ha a tervezet átmegy a német parlamenten, és kiállja az utca próbáját, akkor a munkavállalót a kétéves próbaidő alatt itt is indoklás nélkül el lehet bocsátani.
Nagy-Britanniában az egész francia törvényt, amelyért és amely ellen oly nagy harc folyik, egyszerűen megkülönböztetőnek tartják. Nem állnak egyedül ezzel az álláspontjukkal a britek: ugyanez volt az előzetes véleménye a luxembourgi Európai Bíróságnak is. A megkülönböztetés életkor szerinti. Nagy-Britanniában nincsenek ilyen korhatárok, amelyek alatt vagy felett valaki külön elbírálásban részesülne a munkaerőpiacon. A britek büszkék is a rugalmasságukra, amely az alkalmazásban érvényesül: az első két évben náluk is bárki bármikor eltávolítható állásából, kivéve a terhes anyákat, a szakszervezeti vezetőket, valamint a faji alapon történő elbocsátásokat.