Sakkjátszma a kolumbiai kábítószer-maffiával

Rosso José Serrano Cadena valódi hadjáratot vezetett a kolumbiai kábítószer-kereskedelem ellen, amelynek végén rács mögé juttatta a világ legnagyobb drogmaffiája, a Calikartell vezetőit. A csatát megnyerte, a háborút azonban nem. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy az egykori tábornok lapunknak adott interjújában Magyarország szemszögéből nézve is meglehetősen borúlátó képet festett a küzdelem jelenlegi állásáról. Az Egyesült Államokban A világ első számú rendőre díjjal kitüntetett Cadena tábornok jelenleg Kolumbia ausztriai és még kilenc közép-európai országba – köztük hazánkba – akkreditált nagykövete. Sakk-matt című könyve a napokban jelent meg, ennek kapcsán látogatott Budapestre.

Sakk-matt – ön ezt a címet adta a világ legnagyobb kábítószer-maffiája felszámolásáról szóló könyvének, ám úgy tudom, ez nem csak a kemény küzdelem sikeres lezárultára utal. A sakk mintha annak idején a drogbárók elfogásánál is komoly szerepet játszott volna…
– A legveszedelmesebb maffiacsoport, a Calikartell vezetőjét például úgy hívták: Sakkjátékos. Mi pedig azt mondtuk, hogy mattot adunk neki. Képletesen mi voltunk a fehérrel, s mint ez ismeretes, a fehér bábukkal legyőztük az ellenfelet.
– A drogmaffia kegyetlen módszereiről sokat hallani, és sokan emlékeznek arra is, hogy 1987-ben épp Budapesten kíséreltek meg merényletet egy vezető kolumbiai diplomata ellen, aki túl sokat tudott, ezért is került ilyen távoli kiküldetésbe. Ma meddig ér a maffia keze?
– A maffia ma már globálisan szerveződik, csápjai messzebbre nyúlnak, mint korábban bármikor. Mindenhol vannak barátaik, nincs olyan hely, ahol ne lennének jelen. Tudják persze azt is, hogy egy merénylet kivitelezése ma már kockázatosabb, és sokba is kerül nekik, hiszen a törvények szigorodtak, a másik oldalon is nagyobb lett a szolidaritás. Remélem, hogy az egykori véres támadások soha többé nem ismétlődnek meg.
– Néhány évvel ezelőtt a maffiavezérek szabadon járhattak-kelhettek Kolumbia utcáin, s ha érdekük úgy kívánta, gyakorlatilag ők döntötték el, mikor vonulnak börtönbe, vagy éppen mikor jönnek ki onnét. A politika és a bűnözés ma miként fonódik össze?
– A helyzet alapvetően megváltozott az utóbbi időkben. Részben az igen erős nemzetközi nyomásnak is köszönhetően a politikát már a társadalom ellenőrzi. A kongresszus jelöltjeit például igen szigorú ellenőrzés után választják meg, így immár nem lehet bárkiből politikus. Az egész világon egyedülálló, hogy a mindenkori kormány összetétele vegyes, így az ellenzék is helyet kap benne. A jelenlegi elnök, Álvaro Uribe a kábítószer elleni világméretű küzdelem egyik élharcosa.
– Fel tudná vázolni nagy vonalakban, milyen utat jár be a kábítószer onnantól kezdve, hogy a kokacserje Kolumbiában kibújik a földből, egészen odáig, hogy az abból készült drog egy tizenéves kezébe kerül például egy budapesti szórakozóhelyen?
– Először is leszüretelik a cserjéket, majd Európából érkező vegyszerekkel kezelik. Többek között permanganátot, klórsavat használnak a feldolgozás során. Az anyag bármely dél-amerikai kikötőből útnak indulhat, hogy aztán megérkezzen Spanyolországba vagy Hollandiába. Nemrég Afrikán keresztül is kiépült egy útvonal. A kábítószer így aztán szép lassan szétterjed a kontinensen, s egyre több jut belőle Kelet-Európába is. Nem lehet egyedül Kolumbiát felelőssé tenni ezért, hiszen nincs egyetlen útba eső ország sem, amely valamilyen módon ne venne részt a kereskedelemben. Európában valamiért ezt még sokan nem akarják elfogadni, pedig így van. Három héttel ezelőtt Portugáliában öt tonna kokaint foglaltak le. Mallorcán ugyanennyit. Ez rengeteg, főként tudva azt, hogy a teljes mennyiségnek Európa volt a célpontja. Afrikában nem fogyasztanak kokaint, itt viszont elképesztő méretű piaca van. Visszaszorítására kevés lépést tesznek, s így Európa későn fog rájönni, mekkora problémával áll szemben. Kolumbia is megkésve döbbent rá erre.
– A Kelet és a Nyugat találkozásánál fekvő Magyarországnak milyen szerep jut ebben a játszmában?
– Egyelőre az egyik tranzitország szerepét tölti be, az elosztást pedig már itt is a maffia végzi. A legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy idővel Magyarország és a többi hasonló tranzitország is nagyfogyasztóvá válik, ami egyre inkább megerősíti a maffiát. A jelenlegi helyzet egy sajnálatos folyamat kezdete.
– A könyvében azt írja, hogy azokat az országokat, ahol a kábítószereket előállítják, megbélyegzi a világ, de a fogyasztásról azt tartják, hogy az csak egyesek személyiségzavarából ered, s különben is, az az egyén alapvető joga. Ez egy elég komoly ellentmondás…
– Igen, az, s az okát én sem értem. Magyarországon olyan törvény van életben, amely nem tekinti alapvető jognak a kábítószer-fogyasztást, de sok más európai országban ez nincs így. Számukra példa lehetne Magyarország.
– A sokat emlegetett terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem miként kapcsolódik össze?
– Kolumbiában egy és ugyanaz a kettő, olyannyira, hogy narkoterrorizmusról beszélünk. A gerillák mind részesei a kábítószer-kereskedelemnek.
– Az ópiátszármazékok, így a heroin mintegy kilencven százaléka Afganisztánból származik, ám az alapanyagot biztosító mákültetvények gyors felszámolására többek között azért nincs lehetőség, mert azok sok így is nyomorgó ember egyetlen bevételi forrását jelentik, a kormány pedig egyelőre képtelen lenne gondoskodni róluk. A kokacserjék tekintetében hasonló a helyzet Kolumbiában is?
– Nálunk megterem a kávé, a banán, ott a tenger és sok más lehetőség. Kolumbiában ez nem a szegény emberekről szól.
– A jövőt illetően bizakodónak érzi magát?
– Elég szkeptikus vagyok. A fogyasztás nő, a vegyi anyagok elállítását nem akadályozza meg senki, zajlik a pénzmosás, s sajnos a fiatalok még inkább ki akarják próbálni a kábítószereket, mint régebben. Ez egy igen bizonytalan jövő képét rajzolja fel.