Szükségből erényt kovácsolni

Az elmúlt évtizedben öt NB I-es aranyérmet, Bajnokok Ligáját és EHF-kupát nyert Dunaferr női kézilabdacsapata emberemlékezet óta legzaklatottabb szezonját éli. Nemcsak azért, mert kiesett a BL-ből, a KEK-ből és a Magyar Kupából is, hanem azért is, mert a Vasmű ukrán tulajdonosai számára a szakosztály nem városi, sőt, nemzeti kincset jelent, hanem egy idegen ország idegen egyletét, amely ráadásul nem kevés pénzt visz. Így előbb a klub eredményessége, majd talán már puszta léte is veszélybe került, ám tegnapi beszélgetésünkkor Kocsis Erzsébet ügyvezető igazgató kedvezőbb fejleményekről számolhatott be.

A Vasmű vezetése sokáig halogatta a döntését, de végre bejelentette, hogy 2006-ban is változatlan feltételekkel áll a szakosztály mellett, másik fő támogatónkkal már régebben megegyeztünk, és a kisebb szponzoraink is megmaradnak, úgyhogy pénzünk lesz – kezdte a csapat és a magyar válogatott egykori klasszis beállósa, Kocsis Erzsébet.
– Bizonyára lesz edző is, bár annak alapján, hogy a hat éve Dunaújvárosban dolgozó Kiss Szilárdnak még nem ajánlották fel a folytatást, gyaníthatóan mást keresnek a helyére.
– Így van. Kiss Szilárdnak nyáron lejár a szerződése, és közös megegyezéssel arra jutottunk, hogy azt nem hosszabbítjuk meg. Van már konkrét kiszemeltünk, előrehaladott tárgyalásban is állunk vele, de végeredmény még nincs, úgyhogy csak annyit mondhatok: magyar edző ül majd a Dunaferr kispadján.
– És kiknek dirigál? Mert a visszavonuló Radulovics Bojána mellett egyelőre csak a távozók listája ismert.
– Nemrég még két-három éves szerződéseket köthettünk játékosainkkal, e kontraktusok nagy része a szezon végén jár le. A közelmúlt bizonytalansága miatt ketten már be is jelentették, hogy elmennek, Kindl Gabriella a szlovén KE Ljubljanához, Bulath Anita a dán FCK-hoz igazol. A mag azonban megmarad, mert Ferling, Gáspár, Lovász, Vincze és Balogh is úgy döntött, hogy hosszabbít, Mehlmann, Borbás és Nagy Ivett szerződése pedig jövőre is érvényes. Az erősítések terén természetesen hátrányba kerültünk, mert hiába vannak jelöltjeink, tisztázatlan pénzügyi helyzetben nem kezdhettünk senkivel tárgyalásokat.
– Idén egy pályafutása végén és elején járó kapus váltotta egymást a Dunaferrben. Megpróbálnak a kettő közé szerződtetni valakit?
– Igen, de mivel az igényeinknek megfelelő magyar kapusok mozdíthatatlanok, és a hazatérő Pálinger Katalint sem tudjuk megszerezni, akármennyire is szeretnénk, kénytelenek leszünk külföldről igazolni.
– A Dunaferr hét éve még megnyerte a Bajnokok Ligáját, és a végjátékba egészen az elmúlt évekig eljutott, idén viszont már a csoportküzdelmek során kiesett, a hazai NB I-ben az elmúlt kilenc szezon öt arany- és négy ezüstérme után most esetleg a bronzért is meg kell küzdenie. Ön szerint megállíthatatlan e folyamat, vagy akár meg is fordítható?
– Ráfér a váltás a csapatunkra, és a Ferencváros példája lebeghet a szemünk előtt: elvileg folyamatosan gyengül, mégis évről évre erősödik. Én is mindig úgy álltam oda a legelvetemültebb ellenfél elé is, hogy győzni kell, és ez ebben a sportágban soha nem lehetetlen.