Térnyerés vezekléssel

A Közép-Európa iránt növekedő moszkvai érdeklődés, az 1956 és 1968 miatti morális felelősségvállalás hangsúlyos megismétlése, valamint Budapest és Prága látványos lojalitása továbbra is foglalkoztatja az orosz és a nyugati sajtót, elsősorban azt találgatva, hogy mit rejtenek a látványos történelmi gesztusok.

Új vonásokkal gazdagította az orosz APN szerint Vlagyimir Putyin politikai portréját a magyar és a cseh út. A hírügynökség elemzője, nem titkolva csalódottságát, kiemeli, hogy őt e két látogatás Gorbacsov állandó vezeklésére és Kozirjev kapitulációira emlékeztette. Szergej Csernyjahovszkij különösen a Budapesten mondottakat nem érti. Felidézi Magyarország második világháborús szerepét, 1956-tal kapcsolatban pedig kifejti, hogy a mostani főhajtás az egyébként a jelenlegi orosz elit köreiben tisztelt, a „magyar lázadást leverő Jurij Andropov halála utáni arcul- köpése”. A szerző még megjegyzi: a bolsevikoknak valahogy eszükbe sem jutott vezekelni a cári rendszer bűneiért.
Megértőbb Putyinnal Alekszandr Dugin, a moszkvai Geopolitikai Kutatóközpont elnöke, aki az Európai Unióból való kiábrándulással magyarázza e két ország Oroszország iránti érdeklődésének újjáéledését. Míg a szovjet időkben a magyarok és a csehek vonzó európai avantgárdot alkottak a szocialista tábor számára, addig ma Európa eldugott zugává váltak – jegyezte meg az Izvesztyija véleményrovatában Másodosztályú Európa címmel megjelent cikkében az elemző. Mint fogalmaz, valami kezd változni Kelet-Európában. Ezek az országok az 1990-es években jórészt az Oroszországgal mint a Szovjetunió utódával szembeni gyűlöletre alapozták nacionalizmusukat, ám kijózanítóan hatott rájuk, hogy az európai kapuk kitárulása után is jelentéktelenek és gyengén fejlettek maradtak.
A szűkülő európai mozgástér bővítésének moszkvai szándékát látja e két látogatásban a lengyel sajtó. A beszámolók szerint Putyin morális felelősségvállalása 1956-ért, valamint 1968-ért jutalom a magyar és a cseh kormányoknak a lojális magatartásért. Mint a Rzeczpospolita aláhúzza, ez Moszkvától kijárt már csak azért is, mert e két ország nem támogatta a kijevi „narancsos” forradalmat. A lap szerint e „történelmi politizálás” éppoly eszköz Moszkva kezében, mint az energetika. A lengyel elemzők megjegyzik, Putyin nemcsak Varsó markáns irányvonalát igyekezett ellenpontozni e két úttal, hanem a szelektív felelősségvállalás a múltért, a szovjet kommunizmus bűneiért hatalmas pofon a baltiaknak is.