Tisztelt Szerkesztőség!

Kárpátiné Teleki Zsuzsanna (Budapest): Évek óta a szomszédságunkban lévő, Hűvösvölgyi úti CBA-üzletbe járok, és minden élelmiszert ott vásárolok. Az utóbbi hónapokban-hetekben azt tapasztalom, hogy egyre több külföldi árut tart az üzlet, a hazai háttérbe szorul. A következőket jegyeztem föl: a vegyi árukat elhelyező gondolán csak kilencféle volt a magyar termék, legalább 40 különféle üdítőitalból összesen hatféle, a csemegepultban található tizenkétféle sajtból csak öt volt magyar gyártmány. A mélyhűtőpultokban igen nagy jóindulattal számítva csupán egyharmad volt magyar áru. Két hete kísérem figyelemmel, csak osztrák zsír kapható. Hatféle külföldi gyártmányú margarint láttam, összesen egy darab Rama kocka árválkodott, amit még Magyarországon gyártottak. Tizenkétféle száraztészta volt az üzlet kínálatában, melynek 50 százaléka olasz. A pénztár közelében aszalt szilva és egyéb szárított gyümölcs gusztusos csomagolásban, iráni és argentin termék. Ezek után már nem volt kedvem szemrevételezni az egyéb termékeket. Elsősorban azért keressük fel sokan a CBA-boltokat, mert a magyar üzletláncot kívánjuk támogatni, de elvárjuk, hogy az üzletlánc támogassa a hazai termékeket.

Szabó Tibor „kóbor kutya” (Halásztelek): „Ha az embert megbántják, megsértik, rágalmakat szórnak rá, akkor az ember megrázza magát, és megy tovább. Ha valakik kóbor kutyákat kergetnek ki az utcára, akkor erre a válasz nem az, hogy mi pedig veszett rókákat, a válasz az, hogy a kóbor kutyákat befogjuk, és telepre visszük, a városokat és az országot megvédjük” – jelentette ki Gyurcsány Ferenc kormányfő Veszprémben egy választási fórumon, amelyet éppen a kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én tartott. Sokáig merengtem, mit is jelent Gyurcsány Ferenc gondolatsora. Első hallásra rövid választ adtam magamnak: semmit. Mint általában a zavaros gondolatok kavargó kitörése. A hirtelen mindent egyszerre kimondani akaró elme zavaros szóképeiként próbáltam értelmezni. Ez megnyugtató válasz lett volna, de nem hagyott nyugodni a gondolat. Kik a kóbor kutyák? Kik a veszett rókák? Mit jelent a beszédben említett telep? Csak nem Recsk rejlik a beszéd mögött? Talán a ritkán lakott Hortobágy benépesítése jelenik meg vágyként a miniszterelnök beszédében? Sok kérdést tettem még fel magamnak. Kiket tart kóbor kutyának? Azokat az embereket, akik füttyszavára nem paríroznak? Akik az ül, fekszik, jelszó hallatán csak azért sem hajtják végre parancsát? Akik szabadnak születettek, és magyar állampolgárként maguk akarnak dönteni jövőjükről? Akik tanulni, dolgozni, szeretni és nyugodtan élni akarnak? A saját „kutyáin” kívül mindenkit „telepre”, „telepekre” kíván záratni – mondta Gyurcsány éppen a kommunizmus áldozatainak emléknapján. A „veszett rókák” kik lehetnek? Miniszterelnök úr, mi nem ilyen világot akarunk! Mi nem akarjuk, hogy ön építsen „nagy és erős köztársaságot”, amelyben telepekre viszik a kóbor kutyákat, és veszett rókák állnak készenlétben az Ön parancsára várva!

Tóth László (Budapest): A közszolgálati rádióban hallottam Mandur Lászlót, a parlament MSZP-s alelnökét, hogy a Fidesz kampányában megjelent állításnak – „Rosszabbul élünk, mint négy éve” – a Magyar Nemzeti Bank adatai ellentmondanak. Az MNB szerint ugyanis a lakossági megtakarítások növekedtek. A szociológiai kutatások megállapításai szerint azonban az utóbbi években tovább nőtt az ország legszegényebb és leggazdagabb polgárai jövedelme és vagyona közötti különbség. A Magyar Nemzeti Bank által kimutatott megtakarításnövekedés csaknem kizárólag az ország lakosságának egészen kis hányadát kitevő rétegéből származott. A Magyar Nemzeti Bank által kimutatott megtakarítás növekedésében az ország lakosságának döntő többsége nem játszott szerepet. Lassan milliók élnek a létminimum alatt vagy annak határvidékein. Az MNB által kimutatott lakossági megtakarítás-emelkedéséből közel sem lehet az egész lakosság életszínvonalának javulására következtetni.