Újabb csendőrper?

A nácivadász Wiesenthal Intézet támogatásával Alkotmánybírósághoz fordul a Ságvári család, mert a Legfelsőbb Bíróság nemrégiben rehabilitálta az 1959-ben halálra ítélt és kivégzett Kristóf László csendőrnyomozót. Kristóf „bűne” az volt, hogy 1944 júliusában több társával együtt elő akarta állítani Ságvári Endrét, a munkásmozgalom régi harcosát (harminckét neve volt), aki ellenállt, és a nála lévő pisztolyból lövéseket adott le a detektívekre. A nyomozók egyike a helyszínen meghalt. A pisztolypárbajban a bolsevik ember is elhunyt. Tizenöt évvel ezután, a legmarkánsabb Kádár-korban, 1959-ben a hatalom leporolta a Ságvári-aktákat, s bíróság elé citálta az akkor már idős Kristóf László csendőrnyomozót (egyébként nem ő lőtte le a vörös terroristát), és halálra ítélte, ami abban az időben – ötvenhat után – nem volt rendkívüli. Az ítéletet végrehajtották, Ságváriról meg ligetet neveztek el valahol a Szabadság-hegyen. (Hiller István pedig emléktáblát avatott nemrég a lövöldöző gengszter tiszteletére). Ezt a csendőrtisztet rehabilitálta nemrégiben a Legfelsőbb Bíróság (minden tiszteletem az övék). Kristóf csak előállítani akarta Ságvárit, nem lelőni – Ságvári lőtt először. A most protestálók között egyébként ott találjuk Tamás Gáspár Miklóst is, aki tíz éve azt javasolta a lakosságnak, borogassák fel azokat az újságosbódékat, ahol Magyar Fórumot és egyéb felforgató iratokat találnak.
Most Kristóf Lászlót akarja ismét bitóra vinni a megboldogult vörös terrorista családja és TGM, a nagy gondolkodó, aki mindig megmutatja a helyes utat. Én is megmutatnám neki, merre menjen…