Újratemették a hősi halott pilótát

Katonai tiszteletadással temették újra tegnap a második világháborúban hősi halált halt pilótát, Bejczy Józsefet. A százados a Puma vadászezred 101/3 századának parancsnokaként 1944. november 4-én légvédelmi találat miatt repülőgépével Abony közelében a földbe csapódott és életét vesztette. Egy helyi gazda temette el, földi maradványait és a Messerschmitt darabjait tavaly októberben találták meg.

Szülővárosában, Körmenden temette újra tegnap délelőtt katonai tiszteletadással a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Magyar Honvédség 86. Szolnoki Helikopterezrede a tavaly októberben megtalált Bejczy József századost, a Puma vadászezred 101/3 századának parancsnokát.
– Tartozunk a múltunknak, tartozunk a jóvátétellel, ahol és amivel még lehet, s tartozunk a méltó és hiteles emlékezéssel, ha a történelem már sajnos megváltoztathatatlan – hangoztatta a körmendi családi sírboltnál elmondott búcsúztató beszédében Holló József Ferenc vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója.
Az 1916. október 9-i születésű Bejczy Józsefet halála előtt három nappal századossá léptették elő, s a korábban hét légi győzelmet aratott tiszt harcászati bevetésre szállt fel 1944. november 4-én: négy vadászrepülővel felderítést végeztek Szolnok térségében. A visszaúton a szovjet gépekkel kialakult légi harcban találatot kapott, és ezután Abonynál Bejczy elszakadt kötelékétől.
Hiába várták hazatérését a veszprémi repülőtéren, nyoma veszett. A bajtársak megállapításai szerint a sérült légi harceszközt nem hagyta el a parancsnokuk. Mivel gépét az ellenséges légtérben nem látták lezuhanni vagy felrobbanni, saját területen pedig nem találták meg, az egyik legtapasztaltabb magyar vadászpilótaként számon tartott századost eltűntnek nyilvánították.
Később kiderült, hogy Messerschmitt 109–G típusú repülőgépe Abonytól hat kilométerre keletre, a front mögött kényszerleszállás közben a földbe csapódott, Bejczy pedig életét vesztette. A szerencsétlenséget látta egy közelben lakó tanyagazda, Husek Tóth József, aki néhány nap múlva a roncshoz ment, a holttestet az összetört repülőgépből kiemelte, és hozzávetőleg húsz méterrel távolabb eltemette.
A századost kísérő repülőgép pilótája Boldizsár László szakaszvezető, a másik géppár vezetője pedig Tobak Tibor hadnagy volt, aki viszonylag jó leírást adott a helyszínről visszaemlékezéseiben. Könyvében leírta, hogy a négy vadászrepülő felderítést végzett Szolnok térségében, és visszafelé Abonynál álcázott szovjet csapatösszevonást észleltek. A jobb felderítés érdekében Bejczy százados kísérőjével visszafordult, és alacsony repüléssel próbálta felmérni a helyzetet. Ekkor a szovjet csapatlégvédelem lelőtte.
Bejczy József a visszaemlékezések szerint mindig bátran vezette gépét harcba az ellenséges túlerő ellen, még akkor is, amikor utolsó bevetésén addig hűséges kísérője, a szerencse elpártolt tőle. Bátorságának elismeréseként 1944. november 8-án a 101. vadászrepülő-ezred parancsnoka a Magyar Érdemrend tisztikeresztjére terjesztette fel az eltűnt századost. Jelezve ezzel azt a szilárd meggyőződését, hogy századparancsnoka nem önhibájából, hanem ellenséges tűz miatt nem tért vissza harcoló alakulatához.
A hősi halált halt pilótát családja annak idején jelképesen Körmenden temette el. Magó Károly főtörzsőrmester, a repülőmúzeum munkatársa évtizedekkel később a városban járt, és megpróbált élő hozzátartozókat találni. Ez azonban nem sikerült, mivel a hősi halált halt százados szülei és négy lánytestvére már szintén elhunytak. Sírjukon az övékén kívül Bejczy József nevét is feltüntették.
A roncsot már 1988-ban próbálták megkeresni, de nem találták meg. Később Magó Károly írt cikket az Új Néplapban, amelyre több szemtanú is jelentkezett, majd ők segítettek a roncs felkutatásában, amit a Szolnoki Repülőmúzeum, a Magyar Veterán Repülők Szövetsége, az MH 86. Szolnoki Helikopterezrede, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a ceglédi Kossuth Lajos Múzeum régészei végeztek tavaly október 26–28. között. Ennek eredményeként sikerült kiemelni a gép darabjait a földből, majd a kutatás utolsó napján, amikor már csak 12 négyzetméter volt hátra a kijelölt területből, sikerült megtalálni a pilóta földi maradványait is. A csontok szinte teljesen megmaradtak. Az exhumálást végző szakemberek szerint a koponya sérült, s a medencecsont, illetve a gerinccsigolyák egy része is eltörött. Mindezek alapján megállapították, hogy a kényszerleszállást a pilóta nem élte túl.