Vásárolt rangok Londonban

Nagy-Britanniában az uralkodó emelhet állampolgárokat nemesi rangra. A rang ma már nem örökletes, csak a kitüntetett viselheti. Az uralkodónak joga van ugyan a lordok házában való tagságra jogosító főnemesi rangot adni másnak is, nemcsak olyanoknak, akik nevét a miniszterelnök terjeszti elő, de nem tagadhatja meg, hogy ilyen rangra emelje a kormányfő jelöltjét. Gyakorlatilag tehát a lordok házának tagjait a miniszterelnök nevezi ki, leszámítva a legutóbbi alkotmánymódosítás után megmaradt örökletes lordokat, akik többsége nem vesz részt a ház munkájában.
Ez a rendszer mindig is alkalmat adott a kormányoknak, hogy megjutalmazzák legbuzgóbb és legbőkezűbb párthíveiket. Ezért hozta létre Tony Blair 2000-ben azt a felsőházi bizottságot, amelynek feladata, hogy megvizsgálja, milyen alapon jelöltek főrendnek valakit. A bizottság tudomására kell hozni, ha valaki 5000 fontot meghaladó ajándékot vagy kamatmentes kölcsönt ad egy pártnak.
A botrány azért robbant ki, mert a bizottság megkérdőjelezte tizenegy személy jelöltségét. Mindnyájan nagy összegeket ajándékoztak, vagy kölcsönöztek a Munkáspártnak. Egyikük egymillió fontos adományát állítólag nem is jelentette be a párt a bizottságnak. Úgy tudni, hogy a kormánypárt fő pénzszerzője, lord Levy, évente mintegy négymillió fontot gyűjt a párt számára, főrendi rangok ígérete ellenében.
A lordok házának nem minden kinevezett tagja „vásárolta” címét, csak nagyon kis részük. A kormány is, az ellenzék is örömmel fogad a főrendi ház tagjának olyan személyiségeket, akik valamilyen terület elsőrangú szakértői, vagy akár politikai, akár köztisztviselői, akár más területeken tettek szolgálatot az országnak. Senki sem gondolt arra, hogy lord Olivier, a legendás színész, a nemzeti színház első igazgatója, vagy lord Coe, az ugyancsak legendás atléta vásárolta rangját. A jelöltek listáját felülvizsgáló bizottság arra ügyel, hogy korrupt módon, vagyis kizárólag pénz ellenében senki se juthasson a törvényhozás felső házába.
A megkérdőjelezett jelöltek egyike visszalépett, egy másik pedig azon háborodott fel, hogy a bizottság közzétette kételyeit, s ezzel azt a látszatot adta jelöltségének, hogy csak a Munkáspártnak adott másfél milliós kölcsön volt az oka, nem az, hogy éveken át megbecsült miniszteri tanácsadó volt.
A botrányt tetézi lord Oakeshott, liberáldemokrata pénzügyi szóvivő is, aki azt a kérdést tette fel, hogy a kormány által jelölt tizenegy milliomos közül hányat tekint az adóhivatal „külföldi illetőségűnek”, akinek csak Angliában szerzett vagy ide behozott jövedelme esik adó alá, külföldön tartott vagyona nem.
Súlyos megítélésbeli hatása van a kilenc éve kormányzó brit Munkáspártra az úgynevezett „kölcsönért nemességet” korrupciós botránynak, amely miatt egyre több londoni kommentár Tony Blair miniszterelnök közeli távozását valószínűsíti.