Yes para

E n c i k l o p é d i a é n e z e r

Amikor beültem a fővárosi állatkert ma már nem létező párducketrecébe 1989. május 13-án, közel volt hozzám a jövő. Karnyújtásnyira szinte. Ott, túl a rácson. Ma távolabb áll tőlem a jövő, mintsem legrosszabb rémálmaimban is gondolni mertem volna, viszont a világ megváltozott. Valamennyien így vagyunk ezzel.
Akkor, amikor még Déri János és Krassó György élt, senki se tudta, hogy mit hoz a jövő, senki se tudta, hány nagy mű rejlik az asztalfiókokban. Senki se tudta, hogy a jövő azért késik, mert tiltva van, vagy azért késik, mert el se indult.
Krassó György hamar bebizonyította, hogy az igazság odaát van, bebizonyította, hogy Münnich Ferenc utca nem létezik, mert a Münnich Ferenc utca valójában Nádor utca. Ez idő tájt vált az új nemzetközi közmegegyezés részévé, hogy a katyni tömegmészárlásért a szovjetek és nem a németek a felelősek. Egyszer csak minden másképpen volt. Ha viszont minden lehet másképp, ha minden manipulálható, ha minden dogma megdőlhet, akkor hátha a „régi természettudomány” se több holmi dogmánál? Sztálin üldözte a genetikát és a kibernetikát, ma pedig épp a molekuláris genetika és az informatika világszerte a húzóágazat. Tizenhét éve sokan úgy gondolták, hogy az idegenek ittléte katyni jellegű titok, melyre hamarosan fény derülhet, a tértechnológia, parapszichológia pedig olyan új tudomány, mely a genetikához és a kibernetikához hasonlóan pár év múlva felválthatja a mai Micsurinokat.
A politikai rendszerváltás megtörtént, a természettudományos rendszerváltás azonban nem. A természettudomány alapjai változatlanok. Bizony-bizony, a jövő távolabbi, mint valaha – s a világ megváltozott. Vajon volt-e mobiltelefonja Déri Jánosnak?
Minap részt vettem az Ufómagazin által rendezett Evolúció vagy teremtés? fedőnevű konferencián, s jelenthetem: Egely György, Kisfaludy György és Hargitai Károly még él. Élnek még, de már ők sem fiatalok. Mondják a magukét megkeseredve és törhetetlenül. Az előadás tart, a jövő tárva-nyitva, csak néha zavarja meg egy-egy kósza mobiltelefon-csengőhang. Tizenhét éve karnyújtásnyira volt a jövő; tértechnológia, ufók, ökológiai katasztrófa, de internetről és mobiltelefóniáról senki sem beszélt. Úgy tűnik, a jövő helyett a jelen hízott felismerhetetlenül kolosszálisra. Minőségi új helyett hálózati új jött, Mao-féle nagy ugrás helyett a kis lépések taktikája, revolúció helyett evolúció és masszív, mély progresszió.
Vajha bár láthatnék világosan! Vajha bár lehetnék tudó! Vajha bár világíthatna és világolhatna elmém foszforeszkáló kis matricaként! Magam is próféta lévén általam sokszor megélt tény, hogy a próféta elismertsége nem attól függ, hogy jóslatai beválnak-e. Olykor az igaz próféta még a hamisnál is kitaszítottabb helyzetű. Észak-Koreában, Kubában a kommunizmus mindmáig tart. Hátha létezik egy, az észak-koreai és kubai falanxoknál nagyobb rendszer, ami szintúgy még tart, s ez nyomja le, késlelteti változatlanul a minőségi értelmű jövőt? A megváltást? A megváltozást?
Valódi paranormalitással az ember, a cselekvő ember nem akkor szembesül, amikor valaki kanalat hajlít, hanem akkor, amikor számításokkal, statisztikákkal, kísérletekkel igazolt okfejtései ütköznek bele valamibe. Amikor a teremteni és cselekedni kész jóindulatot bénítja le valami önelvű, ismeretlen erő. Amikor a hazahozott Selye-hagyaták közprédává válik, amikor a vállalkozó sokmilliós adományát senkinek sincs ideje átvenni, úgymond fontosabb dolgok miatt, amikor a feltaláló körül, csak mert gondolatai vannak, tüstént megfagy a levegő. Mi ez a görcs a világban? Mihez ragaszkodunk? Mitől félünk? Miért annyira visszataszító társadalmilag a puszta, tiszta jó?
Amikor bekövetkezett a szeptember 11-i merénylet, és némely politikusok, illetve közírók tágabb értelmű oknyomozásra biztattak, a mainstream felháborodott. Meglehet, az is felháborító gondolat, hogy az irracionalizmus, a neokreacionizmus, az áltudomány, valamint a politikai és teológiai összeesküvés-elméletek térhódításáért részben az önmagát a fentebbiek ellenpontjaként meghatározó mainstream is felel. Ez a mainstream, legyen szó akár teremtéselméletről, akár tértechnológiáról, akár természetgyógyászatról, csak kiátkozni és felháborodni tud. Emiatt aztán egyre több embernek az a benyomása, hogy itt egyfajta globális kész átverés show zajlik. A nép pedig ahhoz fordul, aki hajlandó szóba állni vele. Aki – szerinte – nem veri át, avagy legalább el tudja magáról hitetni, hogy igaz.