Ahogy Isten látja a földi életet

A húsvéti kampánycsend – amelyet sajnos nem mindenki tartott be – jót tett az ország hangulatának, jót tett a tévécsatornák közül is azoknak, ahol sikerült értékes, izgalmas mondandóval megtölteni a lélegzetvételnyi szünetet. Egy-két napig úgy érezhettük, normális országban élünk, ahol a politikai gondoknál előbbre való, hogy az emberi lélek dolgairól, az örök emberi kérdésekről essen szó.
A Hír TV Esti gyors című műsora üzemmódot váltott ebből az alkalomból. Meghívottai: Sinkó Veronika grafikus, Vizy E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Kosza Ida és Süle Ferenc pszichiáterek a megélt hitről, tudomány és vallás összefüggéseiről, a hívő, keresztény tudósokról beszélgettek Ókovács Szilveszterrel, aki (és ez ma ritkaság) épp olyan otthonosan mozgott ebben a világban, épp olyan könnyen talált rá a mindanynyiunkat foglalkoztató kérdésekre, mint amikor nap mint nap politikai újságírókat kérdez.
Sinkó Veronikával, aki gyerekeknek szóló bibliai témájú könyveket illusztrál, azt feszegették, vajon szomorú-e, puritán-e a keresztények legdrámaibb ünnepe, a húsvét. Összefér-e a vallásossággal a vidámság, van-e a szenteknek, a vallástörténet nagy alakjainak humora. Sinkó Veronika példaképpen elmesélte Szent Dorottya és XXIII. János pápa történetét. Dorottya kivégzőinek azt ígérte, mihelyt felér a mennybe, küld egy kosár gyümölcsöt és egy kosár rózsát. Alig hullt le a feje, a kivégzést elrendelő vőlegény kezében ott volt a két kosár. A pápa megválasztása után sokáig úgy érezte, nem méltó a feladatára. Elveszetten bolyongott a Vatikán termeiben, munkatársaival sem talált megfelelő hangot. Egy délután elszunnyadt. Álmában megjelent egy angyal, oldalba bökte, és azt mondta neki: „Giovanni, ne vedd már magad olyan komolyan!”
Sinkó Veronika szerint a szentek humora arra hasonlít, ahogyan Isten látja föntről a földi életet. Ennek a fajta derűnek az alapja a hit, a bizalom, a kétségbeesés hiánya. Mégis épp ez a derű, humor hiányzik ma leginkább mindennapjainkból. Mosolygás helyett az emberek röhögnek, szelíd derű helyett a gyilkos, megtévesztő, a valódi értékeket hamis színben feltüntető cinizmus, az irónia dominál. Pedig a kereszténység tudja, hogy a cinizmus az ördög ismérve, gyakorta ábrázolja is a jellegzetes, torz vigyort vízköpőkön, szobrokon, oszlopokon. De tudja azt is, hogy a vidámság közel hozza az emberhez a szakralitás világát, összetartja a közösséget. Ezért is találtak több városban régi feljegyzéseket arról, hogy a hívők szerint melyik plébános mondja a legjobb szentbeszédet, s ki milyen bibliai tárgyú anekdotákat mesélt vasárnaponként.
(Esti gyors, Hír TV – április 17. 17’35”)