Az álarc egy idő után lehull

Nem a Fidesz veszítette el a választásokat, hanem az ország. Beérett hát a nyolc évig tartó szívós munka, a suttogó propaganda, a gyűlöletkeltés. A cselédsajtó most nyugodtan hátradőlhet, és tarthatja a markát. De hogy mit fog kapni a semmiből, arra azért kíváncsi vagyok. Érdekel még az is, mennyi ideig lesznek képesek a tényeket meghamisítani. Hamarosan színre lép Bástya elvtárs, s közli velünk, hogy a nemzetközi helyzet egyre fokozódik. Most nincs a kasszában háromszázmilliárd, amit szét lehet osztogatni, nem egy jól működő gazdaság talaján állunk, s nincs kire visszamutogatni – bár ezek még arra is képesek, amekkora médiahátszelük van… Mit tehetünk mi itt, a jobboldalon? Semmi esetre sem szabad letargiába esnünk. Mindennek oka van, annak is, hogy most hárommillió ember otthon maradt, s hogy nem az igazság győzött, hanem a pénz, a hamisság, egyelőre Góliátok verik a mellüket. Most kell igazán összekapaszkodnunk, szorosra zárni sorainkat. Most kell csak igazán segítenünk egymásnak, hitben erősíteni, biztatni magunkat, hogy nem most jött el a mi időnk. Ha kell, a demokrácia erejével védjük meg azt, ami még a miénk. Az önbecsülésünket, az igazságba vetett hitünket, a családunkat, egyházunkat. Az igazság mindig kiderül, előbb vagy utóbb, az álarc egy idő után lehull, sok-sok ezer ember rá fog jönni: nagyon csúnyán becsapták őket. A fél ország gondolatban fogja meg egymás kezét, szorítsuk erősen. Mi tudjuk, mi az igazság, s ez segít majd akkor, ha eljön a mi időnk.
Dr. Zsédelyné László Ildikó
Monor