Az utolsó esély

Némi meglepődéssel fogadta a lengyel közvélemény, hogy kemény erőfeszítések árán sem sikerült a többség kialakítása a szejmben. Az idáig kisebbségben kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) és a radikális jobboldali Önvédelem aláírták a koalíciós megállapodást. Az összefogáshoz egy harmadik fél, az NKP (Parlamenti Nemzeti Kör) is csatlakozott. Ez utóbbi a szélsőségesen jobboldali populista Lengyel Családok Ligájából (LPR) vált ki.

Az új kormánykoalíció még ebben a felállásban sem rendelkezik parlamenti többséggel. Az Önvédelemmel már korábban megszületett az elvi megállapodás, a többséghez azonban még egy, legalább húszfős frakciót maga mögött tudó, harmadik felet is meg kellett volna hívni a kormányba. Ez egyelőre nem sikerült. Annak ellenére sem, hogy a PiS vezetése mind az LPR-rel – félretéve a stabilizációs paktum felbomlása miatti keserű emlékeket –, mind a Waldemar Pawlak vezette PSL-lel (Parasztpárt) is tárgyalt.
Az LPR harmincnégy képviselője közül heten a kormány támogatása mellett döntöttek. Ez a lépés elkerülhetetlenül pártszakadást idézett elő. A koalíciót támogatók létrehozták az NKP-t, és csatlakoztak a kormányhoz. Azonban tizenhárom képviselő még mindig hiányzik a többséghez. Ezt a hiányt pedig nehéz lesz pótolni azok után, hogy a Parasztpárt vezetése kijelentette, hogy kívül marad a koalíción; szerintük ugyanis nem kezelték őket partnerként.
A nehéz kormányalakításért azonban úgy tűnik, súlyos árat kell fizetni. Tegnap ugyanis benyújtotta lemondását Stefan Meller külügyminiszter tiltakozásul az ellen, hogy bekerült a kormánykoalícióba egy Európai Unió-ellenes populista párt, az Önvédelm. Meller utódjaként az EU-ügyekben illetékes Anna Fotygát, vagy Radek Sikorski védelmi minisztert emlegetik.