Nem hollywoodi maffiafilmbe való nyitójelenet! A szicíliai Corleone közelében, amely kopár dombvidék úgy negyven kilométerre Palermótól, április 11-én az olasz maffiaellenes kommandó tagjai ezt a kérdést intézték egy juhászkunyhóban éppen levelet gépelő 73 éves férfihoz: „Ön Bernardo Provenzano?” A farmert és pólót viselő ősz ember tett egy tétova lépést az ablak felé, majd megadóan megfordult. „Igen, én vagyok Bernardo Provenzano” – válaszolta szárazon. Kis idő múlva, amikor kezén kattant a bilincs, csöndesen hozzáfűzte: „Nem tudjátok, hogy mit tesztek!”
Negyvenhárom év önkéntes bujkálás ért véget: Bernardo Provenzanónak, a szicíliai maffia első emberének, a főnökök főnökének hosszú futása befejeződött. Az olasz csendőrök 1963. május 5-én adták ki ellene az elfogatóparancsot – a gyanú gyilkosság volt –, azóta élt illegalitásban. Az utolsó róla készült kép, amely a rendőrség rendelkezésére állt, 1959-ből származott, ugyanis ekkor lőtt sebbel kezelték az egyik corleonei kórházban. A fényképet a hatóságok évről évre számítógépen öregítették, hogy elképzelésük lehessen róla, hogyan néz ki a bűnöző. Még egy adalékot tudtak róla: a nyakán hosszú sebhely van. „Vadászbaleset” – magyarázta 47 éve Provenzano a sebesülését, de a nyomozók mindenesetre készítettek róla egy fotót. A hátára egy nagy M betűt írtak. M, mint maffiózó. A környéken csak abban az évben 52-en szenvedtek hasonló vagy súlyosabb „vadászbalesetet”.
Ekkor zajlott a szicíliai maffiaháború, amelyben Luciano Liggio, a corleonei klán főnöke hosszú évek kitartó harcával, lassan, de sikeresen átvette a hatalmat a palermói családoktól. A 12 ezres kisváros, Corleone neve nem véletlenül került Mario Puzo sikerkönyvébe, A keresztapába, amelyet Francis Ford Coppola filmje tett világhírűvé. Az olasz származású rendező valóságos gengszter Disneylandet hozott létre, természetesen élvezhetően, izgalmas történetet mesélt el benne az amerikai Cosa Nostráról, nagyszerű színészi alakításokkal fűszerezve, de a mindennapi élet keményebb a celluloidszalagnál. A XIX. században Szicília szigetének nagybirtokosai hozták létre vagyonuk védelmére ezt a csoportot, amely különösen alkalmas volt a lázongó nincstelenek elnyomására. A hatóságok szemet hunytak a banda garázdálkodásai fölött, csak akkor lepődtek meg, amikor a második világháború után különös erőre kapott a szervezet. Ebben kulcsfontosságú eseménynek tekinthető a Palermo központjában 1957-ben tartott összejövetel, amelyen a Cosa Nostra amerikai tagjai megegyeztek a szicíliai „tiszteletben álló családokkal” a kábítószer-kereskedelem megszervezéséről és felosztásáról.
A paraszti sorból származó Bernardo Provenzanóról hajdani főnöke, Liggio mondta egyszer: „Úgy lő, mint az angyal, de sajnos az agya olyan, mint egy csirkének.” Aztán a jellemzett alaposan rácáfolt erre a megállapításra. Provenzano hétévesen volt kénytelen abbahagyni az iskolát, épphogy tudott írni-olvasni. Viszont nagy szaktudással gyilkolt, s ez a bűnszervezetben intellektuális képességénél többet nyomott a latba. Fokozatosan emelkedett fel a családban, minden lépcsőfokot végigjárt. Az új, főleg vidéki nemzedék harcot hirdetett a maffia akkori ura, Don Michele Navarro ellen. Egykori jobbkeze, a corleonei Luciano Liggio vezette az „újakat”. Az évek alatt a kegyetlen öldöklésben meghaltak száma meghaladta az ezret. Provenzano, a 165 centiméter magas, 68 kilós, csupa izom ember a maffiában a Traktor gúnynevet kapta, amellyel eltökéltségét és brutalitását akarták kifejezni, utalva paraszti származására. Az 1980-as években a szicíliai maffiát irányító Liggio második embere lett.
Giovanni Falcone, az olasz maffiaellenes vizsgálóbíró így emlékezett meg Provenzanóról: „a Cosa Nostra egyik legkegyetlenebb, legvérengzőbb figurája”. Ám a kupola, a főnökök tanácsa mégsem őt választotta meg Liggio után keresztapává, hanem Toto Riinát, az Állatot, vagy más néven a Köpcöst, aki még nála is kíméletlenebb tudott lenni. Tevékenysége nyomán nyílt háború tört ki az 1990-es évek elején a szervezett bűnözés és az olasz állam között. Robbantások sora a nagyvárosokban és végül a két maffiaellenes vizsgálóbíró megölése jelezte ezt. Giovanni Falconét 1992-ben a palermói autópályán robbantották fel, társára, Paolo Borselinóra az anyja házánál várt bomba. Százszámra tartóztatták le a maffiózókat, és horogra akadt a gyilkosságok megrendelője, Toto Riina is.
A „corleonei fantomként” elhíresült Provenzano lett a főnökök főnöke. Több milliárd lírás váltságdíjat tűztek ki a fejére, de nem akadt nyomravezető. A félig analfabéta, apró termetű paraszt viszont most csillogtathatta páratlan tudását, a szervezőképességét. Tanult a borzalmas hibából, amelyet Toto Riina az állammal viselt háború során elkövetett: kevesebb vér, több pénz. A csend aranyat fial. A béke érdekében megkötötte a megállapodást a régi palermói családokkal, kereste – és valószínűleg meg is találta – a kapcsolatokat a helyi választott képviselőkkel, a rendvédelmi szervek vezetőivel.
A védelmi pénz rendszere szinte az egész szicíliai gazdaságot, kereskedelmet átfogja. „Fizessenek kevesebbet, de akkor fizessen mindenki” – ez az elv vezérelte Provenzanót. Szakértők szerint a szigeten kifizetett védelmi pénz évente összesen 10 milliárd euróra rúg. A bűnszervezetben részt vevő családok számát több mint százra teszik, a kriminológusok a „tagságot” négy-ötezer fősre becsülik. A szicíliai maffia évente 100 milliárd eurós forgalmat bonyolít le. Természetesen toronymagasan vezet a kábítószer, de nem elhanyagolható bevételi forrás a cigarettacsempészet, az illegális fegyverkereskedelem sem. „Erkölcsi okokból” prostitúcióval nem foglalkoznak.
Mi jutott ebből a hihetetlen gazdagságból Bernardo Provenzanónak? A multimilliomos sosem élvezhette vagyonát, hiszen évtizedeken át valószínűleg juhászkunyhóból juhászkunyhóba költözött. Nem volt pazar villája, méregdrága luxuslimuzinja sofőrrel, és nem adott fényűző estélyeket. Nem használt sem telefont, sem mobilt, sem e-mailt – ezek mind megbízhatatlanok, és csak lebukáshoz vezethetnek. Évtizedekig a pásztorokénál is cudarabb életet volt kénytelen élni.
Provenzano csak kis papírdarabkákra vetett üzenetek, Olivetti írógépével írt jegyzetek segítségével érintkezett a külvilággal. Az utóbbi időben a rendőrség szerint három fő tudott tartózkodási helyéről. Az egyik juhászt csúcstechnikai eszközzel követte a rendőrség, miután tavaly januárban letartóztattak egy ötvenfős társaságot, amely Provenzano külső védelmi körét biztosította. Állítólag a megfigyelt juhász megszegte az egyik legalapvetőbb szabályt: telefonon felhívta a főnök feleségét, hogy tiszta fehérnemű kellene a bujdosónak. Ezután csak követni kellett a juhászt, hogy hova viszi kis csomagját.
Corleonéban kis mosodát működtet a köztiszteletnek örvendő Saveria Provenzano, a feleség, rögtön a csendőrségi laktanya mellett. A Provenzano pár természetesen a bujdosás éveiben is találkozhatott, ugyanis két fiuk van: a 25 éves Francesco Paolo Németországban olaszt tanít, a 18 éves Angelo bölcsészhallgató. 1993 után Saveria el is tűnt pár évre.
Fokozatosan átvette gúnynevét, a Traktort a „Binnu nagybácsi” elnevezés. A Cosa Nostra főnökét alig tucatnyi maffiózó láthatta a maiak közül, az elfoghatatlanságáról szóló elbeszélések már-már mítoszi rangra emelték. A Corleonét övező vidékről – ugyanis csak itt érezhette magát biztonságban – három évvel ezelőtt kénytelen volt kimozdulni a keresztapa: Franciaországba utazott prosztatarákműtétre. Egy kiváló hírű marseille-i klinikán esett át az operáción, másvalakinek a személyi adataival.
Hogyan történt mindez? Egyszer egy Provenzanóhoz hasonló korú corleonei péket felkerestek azok az emberek, akikkel nem volt ajánlatos ellenkezni: „Járt már Franciaországban?” „Sohasem voltam ott” – szólt a válasz. „Operálták prosztatával?” A pék ugyancsak nemlegesen intett fejével. „Akkor elkérnénk a betegkártyáját, és megkérnénk a fiát, hogy gépkocsival vigyen el egy beteget kezelésre.” Az olasz újságok szerint valahogy ilyen formában zajlott le a beszélgetés. Az ügy pikantériája, hogy a klinikáról távozóban – a létező személy nevében – Provenzano kérvényezte, hogy fizesse ki műtétjét az olasz egészségbiztosítás. A francia orvosok és ápolónők pontos leírást adtak Provenzano külsejéről, még azt is hozzáfűzték, hogy egyetlen percre sem látták se őt, se a „fiát” mosolyogni.
Az olasz hatóságoknak kitartó munkával sikerült lefejezniük a maffiát, legalábbis időlegesen, amiért minden lehetséges helyről be is söpörték az elismeréseket. Provenzano elfogása, ha pillanatokra is, de első helyre került a híradásokban akkor, amikor egész Olaszország a parlamenti választások kimenetelét latolgatta. Az idős, beteg embert most hét lakat alatt őrzik a közép-olaszországi Termi börtönében. Makacsul hallgat. A rendőrség megpróbálja „szóra bírni” azt a több mint kétszáz feljegyzést, amelyet nála találtak. Ezek olyan összefonódásokat bizonyítanak, amelyekről a hatóságoknak eddig sejtelmük sem volt.
Vajon tudták-e, mit cselekednek azok a rendőrök, akik letartóztatták Bernardo Provenzanót? Az öreg maffiózó szavai nem arra utalnak-e, hogy újabb maffiaháború robbanhat ki székének utódlásáért? A hidra mindig új fejet növeszt. Kemény, de nem halálos ütést kapott a Cosa Nostra. Szakértők viszont felhívják a figyelmet azokra a változásokra, amelyek Provenzano uralma alatt végbementek a bűnszervezetben. A kupola, amely négy-hét családfőből áll, rendkívül ritkán ülésezik, akkor is csak stratégiai kérdéseket vitat meg. A különböző klánok, ha másnak nem ártanak vele, szabadon hozhatják meg döntésüket, gyakorlatilag a keresztapa nélkül is működőképesek.
A Cosa Nostra mára egyre több törvényes vállalkozás mögött áll – természetesen nem tűzik ki a cégtáblára a bűnszövetkezet nevét. Ilyenek például a magánkórházak, amelyekből egyes becslések szerint már évi hétmilliárd eurós tiszta bevétele származik a szervezetnek. A pénzt kamatoztatni kell, erre jók a különböző nagykereskedelmi láncokban szerzett érdekeltségek. Az állami megbízások elnyerését sem a régi ütlegelős eszközökkel intézik, ide is fehérgalléros, diplomás emberek kellenek, akik megtalálják az eredményre vezető felső kapcsolatokat.
Nem kétséges, hogy a „capo dei capi” posztra szép számmal pályáznak. Az olasz közvéleményt nem is személyek, hanem inkább az érdekli, hogy fennmarad-e a „pax mafiosi”, a maffiózók békéje, vagy darabokra törik. Nagy az esély arra is, hogy a „bölcs” maffiafőnök már kijelölte utódját. A maffiaügyekben illetékes olasz bűnüldözők inkább arra számítanak, hogy fennmarad a Provenzano által kezdett „csendes építkezés”. Ezt képviseli a 63 éves palermói Salvatore Lo Piccolo, aki szintén évtizedek óta bujkál. A másik, de kevésbé esélyes, a Trapani tartományt ellenőrző 44 éves Matteo Messina Denaro. Ellene szól fiatal kora és az, hogy nem palermói. Bár 1993 óta ő is illegalitásban él, azt tartják róla, hogy vonzza a luxus, csábítják a gyors kocsik, a szép nők és az aranyórák.
Politikai kapcsolatok nélkül a szicíliai maffia csupán kicsiny bűnszervezet volna – állítják sokan Olaszországban. Ám végül is hatalmas erő, amely a lakosság megfélemlítésén vagy megvesztegetésén nyugszik. A palermói kereskedők 80 százaléka fizet védelmi pénzt. Ha a provenzanói stratégiaváltást végigvisszük, miért ne lehetne a törvényes világból származó, valóban látszólag tiszteletre méltó vezetője a maffiának: egy közismert vállalkozó, egy megbecsült orvos vagy egy fifikás ügyvéd? Ebben az esetben az állam harca még kilátástalanabbá válna a bűnszervezettel szemben, hiszen ezt a személyt még nehezebben tudnák azonosítani. Ő már valóban Szicília fantomjává válhatna.
gyermekétkeztetés
Nyáron sem áll le a szociális gyermekétkeztetés, mutatjuk a részleteket
