Csapás az albán maffiára

Alig néhány éves, állítólag sértetlen Mercedest kínál az egyik kereskedő Tirana külvárosában. Állítja, nincs az autóval semmi baj, csak a határt nem szabad átlépni vele. Odaát, mondjuk Görögországban – ahonnét talán a kocsi származik – rögvest kiszúrnák, hogy a tulajdoni viszonyokkal nincs minden rendben, Albániában azonban elnézőbbek a hatóságok.
A gépkocsibiznisz jól jövedelmez, a hivatalos személyek zsebe pedig feneketlen, így aztán mára szinte biztosra vehető, hogy a szegény balkáni országban a legmagasabb az egy főre jutó Mercedesek aránya a világon. Egyszer állítólag egy kormányfői konvoj egyik autóját is lekapcsolták a határ után, kiderült ugyanis, hogy eredeti gazdája valahol Európa másik felében siratja a járművet.
A bűnügyi statisztikák persze már sokat javultak, de nem is olyan régen az ország északi-északkeleti részein, Bajram-Curri környékén bizony voltak területek, ahol nem a hatóságok voltak az urak. Tirana ma már amúgy – főként Edi Rama művész-polgármester ténykedésének köszönhetően – egész megnyerő arcát mutatja, ám néhány kétes szórakozóhelyet továbbra is érdemes elkerülni, ugyanis a bandák közti fegyveres leszámolások ma sem ritkák. Pedig Albánia csodás adottságokkal megáldott ország, szép hegyekkel, kellemes tengerparttal, remek konyhával, s persze a nélkülözhetetlen Szkander bég brandyvel. Valódi turistaparadicsom lehetne, ha az emberek többsége nem félne az útonállóktól, a zsebmetszőktől és a szervkereskedőktől. (A kocsikat külföldön lopják.) Talán éppen ezen felbuzdulva indult valóságos hajtóvadászat az elmúlt hónapokban a bűnbandák ellen, különös tekintettel azokra, amelyek a politikával is szoros kapcsolatot ápolnak. Az AFP-nek nyilatkozva maga a miniszterelnök, Sali Berisha számolt be tegnap arról, hogy több veszélyes bűnszervezetet sikerült felszámolniuk, amelyek leginkább a fegyver- és kábítószer-csempészetben voltak érdekeltek. Az albán hatóságok sikere végső soron azonban valószínűleg az európai statisztikák révén lesz csak mérhető.