Dráguló olaj, csökkenő életszínvonal

Egyelőre nincs látható jele annak, hogy a rekordokat döntögető olajár visszavetné a világgazdaság növekedését. Ez némileg meglepő fejlemény az elemzők számára, hiszen a korábbi árcsúcsok idején felállított modellek rendre azt a prognózist adták, hogy a hetven dollár feletti – és jelenleg itt tartunk – hordónkénti árnak már komoly következményei lesznek. A kutatók most azt mondják, a globális fék akkor lép majd működésbe, ha az amerikai háztartások kifogynak a bankhitelből.
A képlet leegyszerűsítve a következőképpen néz ki: Európa és Japán gazdaságát az Amerikába irányuló export húzza felfelé. A kivitel menynyisége egyenes arányban van az Egyesült Államok lakóinak életszínvonalával; ha utóbbi esik, esik az előbbi is. Mivel az olaj- és a nyomában járó üzemanyag-drágulás Amerikában most nem jár együtt a bérek növekedésével, az életszínvonal fenntartása érdekében az Egyesült Államok polgárai kénytelenek egyre több kölcsönt felvenni. A világgazdaság számára veszélyes pillanat akkor érkezik el tehát, amikor ez a hiteltömeg már nem duzzadhat tovább.
Hogy ez mikor lesz pontosan, arra természetesen senki nem tudja a választ, abban azonban egyetértenek az iparági elemzők, hogy tartósan magas olajár mellett ez a fordulat biztosan bekövetkezik majd. A következmények ugyanakkor talán nem lesznek olyan sokkolók, mint amilyenek a hetvenes években voltak, mert a nagy gazdaságok monetáris szigora miatt az olajár-emelkedés most nem gyűrűzik át az inflációba, ráadásul a világgazdaság összteljesítményéhez ma sokkal nagyobb arányban járulnak hozzá a nem olajfüggő ágazatok – ide tartozik mondjuk az informatika és a távközlés –, mint korábban. A lapunk által megkérdezett szakértők szerint egy negatív fordulat nyomán a globális gazdasági bővülés üteme a jelenlegi 3,5-4 százalékról két százalékra eshet vissza.