Hol a pénz?

Miután – jogerős bírósági ítélet is van róla – nem sértett személyiségi jogot Kuncze Gábor, amikor a parlamentben a jelenlegi ellenzéket „tolvaj banda” kifejezéssel illette pár esztendeje, a friss költségvetési adatok birtokában kérdezzük meg most mi is a kormányt kellő tisztelettel: hol a lé?
A dolgok jelenlegi állása szerint ugyanis minimum nyolcszázmilliárdos mínuszt örököl az új kormány. Akinek a figyelmét esetleg elkerülte volna, a Pénzügyminisztérium a választásokat követő hétfőn hozta csak nyilvánosságra az államháztartás egyenlegének első háromhavi alakulását. Az adatot néhány nap csúszással közölték, és ez a napvilágot látott szám fényében érthető is. Az adatok: a deficit márciusban 353,7, három hónap alatt 789,2 milliárd forint volt, amely 90 milliárddal több a vártnál. Veres János pénzügyminiszter indokolása szerint a hiány növekedése az „éven belüli elcsúszás” miatt haladta meg a várt szintet. Ha emlékezetünk nem csal, a polgári kormány több mint 320 milliárdos többlettel adta át 2002-ben az államkasszát. A többi között ebből az összegből futotta a Medgyessy-féle „száz nap, száz százalék”, illetve a „jóléti rendszerváltozás” anyagi fedezetére.
Most viszont csak arra tudunk gondolni, hogy a választások miatt a miniszterelnök eltitkolta az emberek elől a gazdaság és az államháztartás valódi helyzetét. Mert kampány ide, kampány oda, az idei büdzsé három hónap leforgása alatt rekordhiányt produkált. Olyannyira, hogy mára minden idők legmagasabb deficitje halmozódott fel. Az első negyedéves államháztartási adatok azt is jelzik: kipakolták az államkasszát, hiszen minden lehetséges kiadási tételt kifizettek már az első negyedévben. Ne szépítsük a helyzetet: a 2006-os költségvetés egyszerűen megbukott. Mivel még csak kora tavasz van, ez bizony nem semmi. Szakértők szerint az új kormány azonnali kiigazításokra kényszerül. Erről burkoltan már a pénzügyminiszter is beszélt tegnap. Tartunk tőle, esnek még ki csontvázak bőven a szekrényből. Nem tudni például azt sem, hogy milyen, egyelőre titkos pénzügyi elkötelezettségek terhelik az új kabinetet.
Akárhogyan is, meglehetősen kínos, hogy a kormány negyedik éve képtelen olyan költségvetést készíteni, amelyről pár hónap múltával nem derülne ki, hogy alapjaiban van elszúrva. Aligha érhetjük be a hivatalos magyarázatokkal, az „elcsúszásokkal”, hiszen ez a technikai malőr úgy tűnik, évről évre bejön.
Sokkal inkább strukturális hibákról van szó: elszámolt gazdasági növekedésről, a várakozások feletti inflációról, rosszul megbecsült költségvetési bevételekről, és az ezek ellentételezéseként bevezetett és megemelt adó-előirányzatokról vagy éppen a magasabb illetékekről. Ettől függetlenül a tény az, hogy az elfogadott költségvetés rendre tarthatatlan, és százmilliárdokat kell beszedni ahhoz, hogy ne boruljon fel az államháztartás.
Nincs hiteles gazdaságpolitika. Így a költségvetés az ad hoc döntésekre, a megszorításokra, majd a kiengedésekre épít, s eközben a pénztologatások és a kozmetikázások foglyává vált. A világ szemében is. Mert az unió által visszadobott konvergenciaprogramnak, a sorozatos leminősítéseknek is komoly ára van. Eközben – idézve a nagy rózsadombi klasszikusokat – hazánk lendületesen fejlődik, dübörög a gazdaság, mi több, bennünket irigyelnek a németek, a franciák és az olaszok, továbbá stabil és nagy a jólét.
De ahhoz, hogy kijózanodjunk, elég rápillantani az első negyedéves államháztartási adatokra, a kipakolt államkasszára. Az állampolgár persze könnyen legyint a számára megfoghatatlan makroadatokra. Ám jó, ha mindenki tudja, mi következik mindebből. Logikusan: adóemelés, újbóli áfavisszatartás és megszorítás. Mert ne feledjük, valakinek hamarosan fizetnie kell. Erős a gyanúnk: ismét mi fogunk.