Idegenben lettek próféták

Női kézilabdacsapataink idegenben is megőrizték itthon megszerzett előnyüket az európai kézilabdakupák elődöntőiben, így a Győri ETO a KEK-ben a címvédő norvég Larvik, az FTC pedig az EHF-kupában az ukrán Zaporozsje ellen lett finalista. Ugyanezért a serlegért a másik ágon DVSC–Podravka Koprivnica párharc zajlott, sajnos teljes horvát sikerrel. Magyar szempontból azért a háromból kettő is remek arány, különösen, hogy a döntő volt a tét.

Szombaton a Győr és a Ferencváros is idegenben, szorult helyzetben kezdte a visszavágóját. A 33-28-ról rajtolt ETO esélye ráadásul hamarosan romlott, hiszen a házigazdák a 10. percben már 5-2-re vezettek. De a magyar bajnok nem esett ugyanabba a hibába, mint egy héttel korábban, ezúttal gyorsan összekapta a védekezését, és már szünetre fordított. Görbicz 8, valamint Bradeanu és Vérten 4-4 gólja ellenére elsősorban Herr Orsolya kapust és a védekezést illeti dicséret. A norvég kézilabda színe-javát felvonultató Larvik a folytatásban már egyszer sem tudott az ötgólos határ közelébe kerülni, és bár végül 23-22-re nyert, a Győr 55-51-es összesítéssel jutott be a KEK fináléjába, három éven belül harmadik kontinentális kupadöntőjébe. Az ellenfél a montenegrói Buducsnoszt Podgorica lesz, amely ugyancsak norvég vetélytárson, a Gjerpen Skienen lépett túl, kettős győzelemmel.
Az EHF-kupában a Ferencváros csupán egygólos előnnyel érkezett Ukrajnába, de a népligeti előzmények után ez is kisebb csodaszámba ment. Hát még az, hogy a Fradi parányi fórját mindvégig megőrizte, 27-27-es döntetlent ért el a Zaporozsje ellen, és 51-50-es összesítéssel bekerült a döntőbe. Tóth Tímea egymaga vágott tíz gólt, a Mravikova, Uhrakova szlovák duó kettesben, öt-ötös megosztásban teljesítette ugyanezt, a Budapesten naggyá tett kapust, Zaszpát tehát sikerült visszahozni földközelbe. Németh András 1992 óta tartó ferencvárosi edzői pályafutásának során ez a harmadik európai kupadöntő, de az 1994-es KEK és a 2002-es BL-bravúrnál a mostani annyiban már mindenképpen többet ér, hogy alapjaiban kicserélődött, megfiatalított kerettel érte el a csapat, amely vasárnap délután kényelmes pozícióban várta ellenfelét.
Mivel a horvát Podravka Koprivnica ötgólos előnnyel indult Debrecenben, az esélyeket 50-50 százalék alapon taksálhattuk, a hazaiak persze igyekeztek erőt meríteni párját ritkító szurkolótáborukból is. A lelátó hozta is a szokásos formáját, a kaproncaiakat azonban a legkevésbé sem zavarta a nézőtéri őrület. Nyitott védekezésük is elfogadhatóan működött, támadásban pedig olykor brillíroztak; átlőttek felülről és alulról, megjátszották a jól leváló beállóst, indították a gyors szélsőket, azaz mindenhonnan szórták a gólokat. A „Loki” kapusa, Vorozscova ráadásul nem fogott semmit, így félidőben azt rögzíthettük, hogy a vendégek 17-13-ra vezetnek, a hátrány összesítésben kilenc gólra nőtt.
A második játékrészben nyilvánvalóvá vált, hogy át kell értékelni a célokat: már a hazai győzelemhez is bravúr kellett volna a hangulat és a tét által is nyomasztott, rutintalan DVSC-től, ám ez is elmaradt. A kis túlzással a horvát válogatottal felérő Koprivnica, soraiban az oroszok rendíthetetlen lövőjével, Marina Naukoviccsal 29-24-es diadalt aratott, így a Cornexi után második magyar vetélytársát is kettős sikerrel búcsúztatta.
Még szerencse, hogy a Ferencváros a fináléban javíthat e mérlegen. A KEK és az EHF-kupa döntőjének pályaválasztói rendjét kedden sorsolják Bécsben – úgyhogy szoríthatunk, bár a hét végén történtek alapján sem feltétlenül jó idegenben kezdeni.