Jean-Michel Jarre, a zenebűvész

Megnézném a fogadás oddsait, ha az a kérdés, ki látogat a Szolidarnoszty 2005-ös jubileumára a gdanski kikötőbe. Biztos egy cekker pénzt nyert volna, aki a francia szintetizátoros, Jean-Michel Jarre nevét veti oda. Ha lehet, még meglepőbb, hogy a monstre koncert nemcsak apropóul használja a legendás szakszervezet nevét, hanem művészi koncepcióját is ahhoz igazítja.
Húsz kamera pásztázta színpadon, illő billentyűtorony mögött a sztár; gyermekkoromban már Oxygene lemezével hipnotizálta a világot. Direkt meg se néztem, hány éves, mindenesetre fiatal ember benyomását kelti közeliken is. Szintetikus muzsikája, a vonós mollszőnyegen elguruló melankolikus prüntyögések világa eleve passzol e lepusztult, szellemjárta szocialista gigaipartelep-dekadenciához. Kossuth térnyi, több százezres közönség hallgatja és nézi is a retróshow-t; ekkora kivetítőt életemben nem láttam, hármat még úgyse, a tenger mintha ránk hullámozna, át a képernyőn is, tényleg pazar.
Effektötletekre épülő töltelékzenéi között a bizonyos Oxygene-molekulák a koncert legjobb pillanatai. Intelligens lámpák keresik-mutatják Walesát, a negyedszázada feltűnt lengyel szabadsághőst. Miután Jarre többször is szól mikrofonjába szabadságról, szovjethatalomról és Sztálinról, nem meglepő, ha színpadra lép az egykori villanyszerelő, a későbbi államelnök. De emlékdalt kap Karol Wojtyla és a Szolidaritás nevezetes március 23-ája is, valamint Jarre szerelme, a titokzatos Ann, aki, ha netán lengyel, most igazán büszke lehet magára.
Az este káprázatos, szó szerint az. Csak amit láttam, nem tökéletes színház-e, előre, egyetlen írható diszkre szerkesztve? Vagy mégis élőzene, számítógép-vezérelte csodakütyükön? Negyven centiről még Kocsis Zoltán se paskolná a tasztatúrát, pláne nem élő lemezfelvételen… Cseng-bong minden, előkerül harmonika is, ám a gyanútól nem szabadulok: teljes playbacket mozog le a sztár stábja? Amikor egy szopránszaxofonszerű elektronikus eszközt fúj, s szárnykürt szólal meg, már egészen idegennek érzem, másvalaki által feljátszott hangmintákat kapcsol össze egy processzor monsieur Jarre levegőáramával…
Meg kell küzdenünk magunkkal, kritikusi lelkünk sárkányaival. Ha Jarre nem is zeneművész, zenebűvész miért ne lehetne?
(Jean-Michel Jarre: Solidarnosc, Warner DVD, 2006.)