József Attila és az avantgardizmus

Két cikket is szentel József Attila és az avantgárd kapcsolatának a debreceni Alföld legújabb száma. Köztudomású, hogy a költőt részben Kassák Lajos, részben párizsi élményei hatására érintették meg az „izmusok”. A kérdéssel először átfogóan az újvidéki irodalomtörténész, Bori Imre foglalkozott. Bori az elsők közt irányította rá a figyelmet nemcsak József Attila avantgárd kapcsolataira, de olyan – a múlt század hatvanas éveiben elhanyagolt – kérdésekre is, mint Vajda Lajos festészete, Hamvas és Szentkuthy életműve, Krúdy, Csáth Géza és Cholnoky Viktor novellisztikája.
„Kipányváztuk a madarak birodalmát, / Mozdonyokkal korcsolyáztunk messze földre / És kantárt holnap elektromos hajókból dobunk / A sörényes, üvöltő tengerekre…” – írja egy korai avantgárd versében József Attila. A műben nyilvánvaló Kassák hatása, aki – mint mesélik – József Attilát hol „ügyeskedőnek”, hol „rímfaragónak” mondta.
József Attila egész életén át kereste – többnyire reménytelenül – a személyes és kollektív kapcsolatokat. Kassák fanyalgásának az is oka lehetett, hogy a költő, „akárcsak a reneszánsz festők, az elődök imitációján keresztül igyekezett tanulni”, írja Kappanyos András Egy tehetséges ügyeskedő című cikkében. Márpedig Kassák teljes „odaadást” követelt azoktól, akiket elfogadott, s észre kellett vennie, hogy „mindkettőjük útja kifelé vezet az expresszionizmusból, de igencsak különböző irányokba”.
József Attila – mint Bori utal rá – expresszionista korszaka után még a dadaizmussal is kacérkodott. Kétségtelen, szélsőségesek és mellbevágóan eredetiek avantgárd versei, ezért is nevezi őt Karinthy Frigyes az Így írtok ti reá vonatkozó paródiájában „elképesztőnek”.
Tverdota György cikke (József Attila szürrealizmusa és Bori Imre) mindenekelőtt azt veszi górcső alá, hogyan dolgozta fel a magyar irodalomtörténet-írás (Bori, majd Szabolcsi Miklós) a költő sokrétű avantgárd vonzalmait, illetve azok hatását érett költészetére. Kétségtelen, hogy az újvidéki professzor eltúlozza az izmusok jelentőségét József Attila líráját illetően, ami persze könnyen értelmezhető abból a tényből, hogy Bori a hatvanas évek pangó, jól fésült, neokonzervatív magyarországi irodalmát kívánta kibillenteni statikus állapotából. Ami tény, és amit senki sem vitathat: avantgárd kalandozásai során József Attila a nyelv olyan titkos vermeit tárta fel, melyek nélkül sosem írhatta volna meg kései remekműveit.