Kitalálni az erdőből

Itt áll az ország a feltámadás küszöbén. Kissé eltévelyedve. Az ünnep fénye talán segíti a sötétben az eligazodást, de ahhoz először is bízni és hinni kell. Húsvét Krisztus feltámadásának ünnepe, „Higy-gyünk valóban” – ahogy ilyenkor a lészpediek köszöntötték egymást –, s vigyük hírül a ránk bízottaknak a győzelmet, hogy az ártani akaró rosszat elrettentsük.
A konyhában a tojásé a főszerep: ősi húsvéti eledel, az élet, az átváltozás, az újjászületés archaikus jelképe – írja Molnár V. József Kalendáriuma. Amint a tojásból élet kel, úgy támad föl Krisztus is a sírjából. A keresztszülők húsvétkor a feltámadást jelentő tojást elküldték keresztgyermekeiknek. Vásárosdombón a kereszt- és bérmakomák, komaasszonyok korozsmával tisztelték meg egymást: szép fehér abroszba fogott hímes tojással, almával, süteménnyel. Konyáron az első meghúzott barázdába helyezett tojást beszántották, másutt vetőzsákba tették, s arról vetettek. A kisgyermek csipetnyi főtt tojást kapott, hogy hamarabb megtanuljon beszélni, az Urat dicsérni. A húsvéti tojással összefüggő „elnyerős” játék a tojássütés, koccintás, kóká-nyolás; „Isten segítsen kosolás”, a moldvai csángóknál csokkantás, Magyarózdon töröközés – két tojást összeütnek, akié összetörik, veszít. Vámosmiskén, Zalavégen, Búcsúszentlászlón egy szentelt piros tojást pohárban a tisztaszoba szekrényének tetejére tettek. Versed sokácai húsvét napján egy megáldott piros tojást hozzátartozójuk sírjára vittek. Egy szentelt tojást a kútba dobtak régen a nagysimonyiak. Kisáron az első kihajtáskor tojáson át ment ki a portáról a jószág.
A húsvéti ételszentelést egyes vidékeken ételáldásnak is nevezik; a megszentelt húsvéti eledel megvédte a híveket hosszú böjt után a mértéktelenségtől. A századfordulón Göcsejben sonkát, kalácsot, tojást, tormát küldtek szentelésre egy kengyeles kosárban. Aki a húst nem küldte szentelésre, az nagyszombat este a kosárba helyezett ételeket az „első ház” ablakába tette, s az Úr angyala ott megáldotta.
Evéskor a szentelt tojásból megkínálták egymást: nagyon megjegyezték, hogy kivel ették, mert ha az erdőben eltévedtek, csak az illetőre kellett gondolniuk, és nyomban eligazodtak.
Nem kívánok egyebet, csak kínáljuk meg egymást tojással, és találjunk ki az erdőből.