MI A MAGYAR?

Varga Anna a’ kínzásnak minden garáditsait ki álván, szemtelen tagadta boszorkányságát; de Rekettye Pila és Tóth Borka, kínos faggatásnak három nemei után, ollyan képtelenségeket magokra vallottak, mellyeket csak a’ kínok sajtolhattak ki egy okos állatból, úgymint számtalan társaikat, még pedig nemes, és leg betsületesebb aszszonyokat neveztek, kik lidérczen jártak Sz. Gellér hegyére. „Lidércz pedig ollyan formájú madár, mint az iromba tyúk, nappal az ágyok alatt vólt, éjtszaka velek hált és közösködött, sorban tartották, sótalan kását adván néki enni. Kompániákra vóltak felosztva, minden kompániának fekete selyem zászlója lévén. Midőn ezen társaságba állottak, tüzes vassal meg bélyegeztettek az aszszonyok bal felől az ágyékokon, a’ férfiak a’ a hátokon a’ vállok lapoczkája között, és ezen béllyeg sütés szemlátomást is meg tetszett a’ kínoztatott Varga Annókon. Az Istent meg kellett tagadniok, Isten szó helyett ezeket mondották: Hipp! Hopp! ott legyek, a’hol akarok! A’ Miatyánk imádságból ki kellett hagyni: de meg szabadíts a’ gonosztól. Hasznok vólt ezen bűbájos mesterségből: hogy a’ férjeknek vak szemeit valamelly kenőcsével meg kenvén, azok mély álomba merültek, kik mellé az ágyba seprűt tévén, ők hasonlóképpen meg kenvén a’ fejek tetejét, két tenyereiket és talpaikat, hóld újjuláskor hol lidérczen, hol lóvá változtatott embereken, hol szénvonón vagy sütő lapátokon, vagy az ajtó kilintsnek lyukain, vagy a’ kürtőn és kéményeken, Hipp! hopp! mondván, ki repültek, és mentek hol Sz. Gellér, hol a’ Tokai hegyekre, Világos vagy Ecsedi puszta várokba, ottan egy ördög sípolván, a’ többi ördögökkel tánczoltak, vendégeskedtek, közösködtek, a’ melly állapotban az aszszonyok is férfiak tulajdonságival bírtak, csöveken hordókból bort ittak, a’ meg nyergelt embereket csak egy vékony szál veszszőre le pányvázták, a’ többi között Koós Annát ki nevezvén, hogy nyereg forma állcsonttal meg nyergelték vólna, annak a’ hátán a’ nyergelés helye, és a’ térdein a’ ki pányváztatásból (mivel térdelni nékie kelletett) bőrvastagulása a’ bírói szemlélés szerént meg tetszett. Valami fekete réz pénz nemét is osztogattak közöttök az ördögök, de annak csak magok között vólt kelettye. Ezen ördöngös vendégeskedésbe sem gyertya, sem tűz nem vólt, még is igen fényes világosságú vala a’ tánczoló palota. Világos vári mulatságba mind oláhul beszéltek. Az ördögöknek tilló forma kardjok vólt fából, s azzal vagdalkoztak, ezen szókat mondván: váglak, de nem sértlek; a’ mint az ütések nem is fájtak. Az embereket pedig és a’ barmokat tetszések szerént elveszthették és meg ronthatták. Jaj vólt annak az embernek, kinek az ágyába vagy a’ párnájába, jaj annak a’ baromnak, mellynek a’ jászlába vagy az aklába egy kötés czérnát tehettek, mert átkot reá mondván, a’ micsodás kötések és csomók vóltak a’ czérnán, úgy a’ meg átkoztatott embernek vagy baromnak összefonódott és csomósodott a’ béli, az inai és minden erei, és ez közöttök kötésnek neveztetett. Úgy rontották meg Uray Mihályné aszszonyságot, kinek a’ kutyái Babócsné boszorkánynak a’ bornyát megölték, és az árát meg adni ő kegyelme nem akarta. Úgy Székely Jánosnak a’ fiacskáját mostoha annyának ingerléséből, hogy a’ jószágból részt ne vehessen.”
(Részlet Szirmay Antal Szathmár vármegye fekvése, történeti és polgári esmérete című művéből – 1809)