Minden egy

Könyvesház

Van a Kassák Kiadónak egy sorozata, a Bölcsességek kincsestára. Ennek nyolcadik kötete Tatiosz Életbölcsességek című műve, a tizenkilencedik Sören Kierkegaard-tól A csábító naplója (Mesék az emberi szívről), a huszadik pedig A lélek kertjében (XX. századi életbölcsességek).
Tatiosz görög bölcselő a Krisztus előtti III–IV. században élt Hiosz szigetén. Tanítványa, Kalimonasz a szeretet filozófusának nevezte, és ő csak tudta, mit beszél, hiszen feleségül vette mestere lányát, az iskolaépítő Eupalinát. Tatiosz nem annyira ismert a jelenkori közönség körében, mint Szókratész vagy Platón, pedig neki tulajdonítható a klasszikus görög „emberszeretet tana”, amely mélyen beágyazódott az európai kollektív tudatalattiba, csak le kéne már végre merülni érte. Hol hit, ott szeretet – hogy egy másik, ámde szorosan kapcsolódó kultúrkört említsünk, és nagymamám falvédőjét, mert így kerek a világ, így egy az egy. Mit mond a háromszor legnagyobb Hermész, Hermész Triszmegisztosz, avagy Thot, az egyiptomi bölcsességisten a Krisztus előtti ötödik évezredben a Tabula Smaragdina kozmogonikus beavató írásban az egyről? „És ahogy minden dolog az Egytől származott, az Egy gondolatból; úgy elfogadva azt, lett minden teremtett dolog.” Hát Tatiosz? „Minden Egy. Nincs kapu, és mégis keresztül tudsz jutni rajta. Mehetnél, de mégsem mész. Nem mész, és mégis előrehaladsz. Önmagaddá lettél, és mégis eltávolodtál magadtól. Sehol sem vagy, és mégis ott vagy mindenben.”
Zazen zene füleimnek, ez eddig olyan, mint forró délutánon kifeküdni Hamvas méhesébe (jó, jó lesz Dukai Takács Judit kertje is) egy William Blake- és egy Jim Morrison-kötettel. Aztán.
„Kezdetben minden Egy volt az Égben, vagy azon a helyen, amelyet így ismerünk. Te is Egy voltál, de a születés kettészakított, eltépett önmagadtól. Most a Földre jöttél keresni lélekrészed: utad értelmévé vált a keresés. Miközben megéled a hétköznapok történéseit, öntudatlanul is őt keresed. Ez a feladatod: eggyé válni lelked másik felével, akitől a Földre érkezés pillanatában elszakított az Élet.”
Pontos, tökéletes, fájdalmas. Ha ezt Däniken olvasta volna! Az ősi jüt paraszti családból származó Aabye Sören Kierkegaard, fiatalon elhunyt dán szépíró és filozófus, a koppenhágai kocsmák ördöge nagyjából az Isten által adott földi életét, világbeli szerepét és feladatát kutatta. Első könyvét honfitársáról, Andersenről írta. A nagy mű az ezeroldalas Vagy-vagy, amelyet egy eljegyzés felbontása inspirált, ennek része A csábító naplója. Mesék az emberi szívről. Irodalom egy filozófusról, szerelemről, magányról, elrendelésről, szellem és anyag harcáról. „Ha szeretetben vagy, akkor szabadságban vagy.”
A lélek kertjében című kötet a hét ókori görög bölcs mintájára a huszadik század „szellememberei” közül villant fel hetet. Rudolf Steiner, Gustav Meyrink, Rabindranath Tagore, Kahlil Gibran, Mikhail Naimy, Jiddu Krishnamurti, Hamvas Béla. Utóbbi írta: „A megszabadult ember tudja, ha szabadságát önmagának megtartja, hogy élvezze, elveszti, mert szabadságának fogságába esik.” Igen. A tudás a nem tudás.
Erről meg a rabbi jut eszembe, akitől megkérdezték, hogy szerinte mikor kezdődik az élet, így felelt: Amikor kirepülnek a gyerekek, és megdöglik a kutya.
Lám, olyan ez, mint egy körbetartozás. Egy körbe tartozás. Borgest továbbgondolva: a szellem szívességbankja.
(Tatiosz: Életbölcsességek. Ford.: Vágó Zsuzsanna. Sören Kierkegaard: A csábító naplója. Ford.: Angelisz Irini. A lélek kertjében. Válogatta: Ferkai Tibor. Kassák Kiadó, Budapest, 2005. A kötetek ára: 990, 1390 és 990 forint)