Nincs vége!

Ne siránkozzatok! Lesz még magyar, áll Buda még! Ez egy ilyen ország, a Balkántól kicsit északra. Parányit még várni kell, kedveseim. Nekem hajnalra beduzzadtak a könnyzacskóim, a papír zsebkendőim elfogytak, meg a magyarázataim is. Lyukas zsákba fölösleges gabonát tölteni. Magyarországon vagyunk. Egy következmények nélküli territóriumban. Új keletű Ferenc birodalmában. Ahol átláthatatlan a jólét, meg dübörög a gazdaság. Merthogy mi itt sikeresek vagyunk. Mindezt maga Kóka János miniszter úr mondta, márpedig amit excellenciás uram megmond, az meg van mondva. Azért majd figyeljük erősen. Hogyan reagál az egészre az Európai Unió, beveszik-e szájon át a Gyurcsány-dózist, vagy marad minden a régiben. Utóbbira tippelek. Ne dőljetek bele a kardba, volt itt már nagyobb baj, abból is kijöttünk. Az élet sokszor egy sikátor, a kiúttalanságot sugallja, de ezt nem szabad elhinni! Percemberek dáridója zajlik most, viszik a hazából, ami még vihető.
Itt maradjatok, ne mozduljatok, mert így, pirosra fonnyadva is kelletek az országnak. Ha majd alábbhagy a gyurcsányi örömpezsgőzés, hiszem, fejéhez kap majd a magyar. Az lesz, amilyenné látni szeretnénk.
Maradjatok, higgyetek! Ebben a világban boldogulni is lehet, a gengszterek is kitörhetik a nyakukat… Én viszont makacsul mondom: „Turulmadár, szállj, / sehol meg ne állj. / Vidd el a mi üzenetünk: / lesz még magyar nyár!”
Nem szabad sírnunk. Kapott itt már virágesőt Rákosi is, Kádár is, aztán mivé lettek… Ha kaptunk is pofont, talpra kell állnunk, sorsunk ez és irányjelzőnk. Egy hazardőr nem nyúlhat le egy hazát…