Olvasóinktól

K.-né Kovács Ilona (Miskolc): Húsvét vasárnapjának reggelére a házunk előtti tenyérnyi kertben kinyílt egy jácint. Ott állt egyedül, szépségének teljes pompájában, szirmait az éltető napsugár felé nyitogatva. A járókelők megcsodálták, a látvány mosolyt varázsolt az arcukra és békét a szívekbe. A kis virág létével bizonyította, hogy nagypéntek gyásza után jön a feltámadás, a hervadás után a megújult élet. Minden ünnepnek a vallás misztériumán túl van mához szóló üzenete. Megérthetjük, ha nyitott szívvel járunk a világban. Hozzám az idei feltámadás ünnepén a kis jácint közvetítésével jutott el a vigasztalás: űzzük ki lelkünkből a csüggedést! Ne féljünk, mert kudarc után jön a siker. Nem kell hozzá más, mint hit, akarat és tett. El kell döntenünk, hogy azok mellé állunk-e, akik hazánkat részvénytársaságnak tekintve eladnak mindent, vagy Orbán Viktor mögé, aki tettével bizonyította, hogy nem egyéni karriert, pártot, hanem országot akar építeni.

Sailer Károly (Budapest): Budán, a II. kerületben egyedül lakó anyósom 75 éves és járóképtelen. Ezért, mint négy évvel ezelőtt, mozgóurnát kért telefonon április 9-én reggel. Délután fél ötkor a mozgóurnával megjelent egy hölgy, egy fiatalember és egy idősebb férfi. Közölték, hogy borítékra nincs szükség; anyósom nem nézte meg, hogy a szavazócédula le volt-e pecsételve. Mikor kezébe vette a tollát, hogy a szavazatát beikszelje a megfelelő helyre, közölték, hogy a saját tollával nem, csak az ő általuk hozott tollal teheti ezt meg. Mivel igen félénk természetű, nem mert ellenkezni. Megjegyzem, a lányomnak még gimnazista korában volt olyan tolla, amelynek a tintáját ki lehetett radírozni. Nyilván ilyen most is kapható. Ebben a csalási technikában különösen felháborító, hogy mozgóurnára rászoruló idős és többnyire igen beteg embereknél alkalmazzák, akiket könnyen megtévesztenek, és akik képtelenek védekezni. A második választási fordulóban megkülönböztetett figyelmet kellene fordítani a mozgóurnás szavazásokra, nemcsak a II. kerületben, hanem országszerte is.

Lammludai László (Budapest): Az államikitüntetés-botrány kapcsán szeretném kifejezni egyetértésemet a köztársasági elnök úrral, mivel az inkriminált három fő már bőven megkapta a jutalmát. A rendszerváltás után már nincs miért jutalmazni olyanokat, akiket a demokrácia félreállított. Mosonyi Emil nagyon okosan tette, hogy nem vette át a kitüntetést, (egyelőre), mert a Szigetköz ökológiai katasztrófájához valami köze neki is van. A másik két elvtárs az 1980–85 közötti időben a líbiai és algériai polgári és katonai építkezések során legalább két Duna-híd építéséhez elegendő devizát fecsérelt el, ők pedig Marjai József és Fekete János voltak. A Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr által vezetett MSZP–SZDSZ-kormány egyáltalán nem szakított a kommunista mozgalommal, ha ennyi idő után is anyagilag és erkölcsileg jutalmazza a rendszerváltás előtti idők kiemelkedő MSZMP-s vezetőit. Ne csodálják, hogy Marjaival a köztársasági elnök, Gyurcsánnyal pedig Szabad György professzor nem fogott kezet a kitüntetések átadásánál.

Dr. Csókay András idegsebész (Szombathely): A Fidesz elnökének felajánlása olyan erkölcsi tett volt, ami csak ritkán adatik meg egy ország életében, történelmében. Képzeljünk el egy labdarúgót, aki vb-döntőt játszhat, és kicsit megsérül, mert annyit rugdosták az előző meccseken, de azért tudna játszani. És lemond játékáról a csapat érdekében. Valami hasonlót éreztem, amikor Orbán Viktor azt mondta, hogy lemond a miniszterelnök-jelöltségről a jobboldali egység megteremtése érdekében. Óriási hit kell az ilyen alázatos magatartáshoz. A balliberális média démonizálta, hamis képet festett róla már jó egy évtizede, bizonytalanná téve hiszékeny, de alapjaiban jóindulatú magyar honfitársaink egy részét. Ezzel a felajánlással pozdorjává zúzódhat ez a kép a bizonytalanokban, de csak akkor, ha ezt elmondjuk nekik.

Szomorú, hogy most először nem a baloldallal, hanem az úgynevezett „jobboldali erőkkel” szemben kell állást foglalnunk. Mi, az 1956-os elítéltek képviselői, akik a kommunisták által több száz évre voltunk elítélve, a leghatározottabban tiltakozunk Dávid Ibolya és holdudvara jobboldalt megosztó mesterkedése ellen. Sajnos a mi oldalunkon már a 2002-es választásokon is voltak árulók (lásd Kupa M., Bartók T., Mizsei Zs. stb.). De most újabb jelölt van, aki a posztkommunista szocialistákat kívánja fondorlatos módon hatalomra juttatni. Szeretnénk, ha az ilyen árulókat a történelem kivetné magából. Elvárjuk a hazafias érzületű polgártársainktól is, hogy ne engedjék a választásokat megnyerni a „baloldali” utódpártnak és azok kollaboránsainak.
Wittner Mária (volt halálraítélt),
Kovács Sándor (volt halálraítélt), Tittmann József (volt halálraítélt), Vanek Béla (ült 13 évet),
Czakó József (ült 9 évet),
Balás Piri László (ült két és fél évet);
az 56-os Magyarok Világszövetsége és a Corvin közi Bajtársi Szövetség nevében: Trencsényi László