Trükkök a benzinnel, ahogy a kutas akarja

Elterjedt az a vélemény, hogy a benzinkutaknál átverik az autósokat. A trükköknek több változata van, de a benzinkutasok nemcsak a vevőket, hanem gyakran a saját cégüket is becsapják. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség is vizsgálódott a töltőállomásokon, és kiderült, nem hiába.

Sok autós fenntartásokkal hajt be egy-egy benzinkúthoz, akár tankolásról, izzócseréről vagy csupán egy kávéról van szó. Szinte mindenkinek van legalább egy története, amikor megkárosították, vagy csak rá akartak sózni olyan üzemanyagot, amit a kiemelkedően magas ár miatt nem akart megvenni. Ki gondolná, hogy csak a trükkök egy töredékére jövünk rá? Több olyan módszer van, amiről nem gondolnánk, milyen egyszerűen kivédhető. Ismert, a kutasok helyenként alkalmazzák az állításnak vagy akasztásnak nevezett módszert. A művelet egyszerű. Amíg mi a kasszához megyünk, a kutas tankol. Megeshet, hogy a kért összegnél valahány forinttal kevesebbért, ami csak akkor derül ki, ha a blokkot elkérjük. Szerencsére ezt a trükköt már ritkán alkalmazzák, mert egyre többen fizetnek bankkártyával vagy kérnek számlát. Ha valamilyen bizonylatot kell adni, szerencsére azonnal kiderül, ha esetleg kevesebb üzemanyag került az autóba.
Ezzel szemben vannak olyan fogások amelyekre nem jön rá a gyanútlan autós, akkor sem, ha elkéri a blokkot. Az „olajozásnak” nevezett csalás lényege, hogy a benzinkútnál megvásárolható motorolaj dobozába olcsóbb, rosszabb minőségű olaj kerül, amit visszatesznek a polcokra. Ezt a gyártók úgy próbálták kivédeni, hogy a kupakra hőre zsugorodó fóliát helyeztek, így messziről látszik, ha már egyszer valaki kibontotta a dobozt. Pontosabban látszana. De ha a fólia nem szakad el, csak kinyúlik, forró vízzel vissza lehet állítani szinte az eredeti állapotot, és a doboz visszakerül a polcra.
Abban sem lehetünk biztosak, ha a biztonság kedvéért magunk tankolunk, hogy a kijelzőn megjelenő mennyiség került az autóba. Az Országos Mérésügyi Hivatal és a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség soron kívüli országos vizsgálatot végzett. Töltőállomásonként egy gázolaj- és egy 95-ös oktánszámú benzinmérő pontosságát ellenőrizték. A fogyasztóvédelmi felügyelők 224 üzemanyagtöltő állomást ellenőriztek. Az eredmény elkeserítő: a fogyasztókat is érintő mérésügyi hiányosságot a kutak 20 százalékánál tártak fel, vagyis az adagolás során a megengedettnél nagyobb mértékű eltérést észleltek. A szakértők egyes kutaknál olyan mérőket találtak, amelyek nem voltak hitelesítve, más esetekben a töltőpisztoly leemelésekor a számláló nem állt vissza alaphelyzetbe, azaz nullára.
Egy egykori benzinkutastól megtudtuk, az, hogy a töltőállomáson csalnak-e, sok esetben a kútvezető döntésétől függ. A dolgozóknak két lehetőségük van. Ha a töltőállomás főnöke nem akarja megszegni a törvényt, senki nem teheti a beosztottak közül sem. Ellenben, ha a vezető úgy dönt, hogy becsapják a vevőket, minden ott dolgozónak követnie kell az utasítást. Az állásinterjú során természetesen erről szó sincs. Az új alkalmazottakat csak egy-két hét múlva kezdik beavatni. A régi dolgozók fokozatosan elmondják, mivel, hogyan lehet pluszpénzre szert tenni. Ilyenkor az új kutasnak kell döntenie: vállalja-e a trükköket, vagy sem. Ha vállalja, csinálnia kell, ha nem, vége a munkaviszonyának. Sokszor az átverésekből összeszedett pénz jelenti a dolgozók fizetésének nagy részét, ugyanis a leltárhiányt a fizetésükből kell visszafizetni. Ez a hiány, egyes kutak esetében, negyedévente meghaladhatja az egymillió forintot is.
A töltőállomások dolgozói kötelező szabályszegések mellett gyakran az óriáscégek bevételközpontú üzletpolitikájának áldozatai. Egyes nagyvállalatoknál előírás, hogy az eladott üzemanyag körülbelül 33 százalékát tehetik ki az olcsóbb üzemanyag típusok. A napi eladás nagyobb részét a drágább – literenkénti akár 300 forintos árú – változatból kell(ene) értékesíteni. Amennyiben nem sikerül eladni a kívánt mennyiséget, néhány társaságnál a dolgozók százalékonként több száz forintos büntetést fizetnek.
Ugyanez a rendszer működik a pénztárosok esetében is. Egyes olajtársaságok saját arculatukhoz hasonló csomagolással dobtak piacra energiaitalokat. Ebből a frissítőből naponta el kell adni a kiszabott mennyiséget. Ha nem fogy el a cég által kiszabott napi adag, bizonyos kutaknál munkaidő után a dolgozónak kell megvennie a hiányzó mennyiséget. Energiaitalból azonban nem telítődik úgy a piac, mint a különböző kedvezményekre jogosító kártyák esetében. Pedig a kártyákat igénylő lapokból is a normának megfelelő mennyiséget kell kitölteni, körülbelül napi tíz-tizenkettő adatlapot. Amennyiben a munkaidő során a pultban dolgozó nem tud rávenni tíz embert a kártya igénylésére, szintén büntetést fizet.
Az ilyen kieséseket pótolandó, a dolgozó ott csal, ahol tud. Ha szerencsénk van úgy teszi ezt, hogy az nem minket károsít, hanem „csak” az olajtársaságot. Ilyen lehetőség az autómosók azon változata, amelyeken futószalagszerűen megy át az autó a vízsugár alatt. Ezekben a mosókban egy-egy mosásnak akkor van vége, ha az autó áthaladt a gép alatt, és a kétoldalt elhelyezett kis érzékelők között a szerkezet nem érzékel semmit. De ha az érzékelőkre egy kupak kerül, a gép testet érzékel a mosóban, akkor is, amikor az autó már rég elhagyta az épületet. Így ugyanazzal a programmal több autót is lemosnak. Ebből mi mit sem érzékelünk. Fizetünk, mosatunk, távozunk. De ha egy helyett három autót mosnak le egy programmal, a cég csak egy árát kapja és a többi a kutasnál marad.