Varsói kényszerkoalíció

Bizony, nem erről álmodtunk, szilárd parlamenti többség hiányában azonban nehéz kormányozni! – értékelte az Önvédelemmel és a Lengyel Parasztpárttal koalíciókötésre kényszerülő, immár fél éve kisebbségben kormányzó Jog és Igazságosság helyzetét a párt egyik erős embere, Ludwik Dorn miniszterelnök-helyettes, belügyminiszter. Az ideális megoldás a lengyelek nagy többsége szerint is a választásokon mindenkit messze maguk mögé utasító két jobboldaldali erő, a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) és a keresztény liberális Polgári Platform (PO) közös kormányzása lett volna, ám ez a koalíció alapvetően az utóbbi párt döntése miatt nem jött létre. Tuskék ugyanis úgy gondolták, hogy ellenzéki pozícióból könnyebben elérhetők a párt középtávú céljai, miszerint ők legyenek a jobboldal vezető ereje. (Ugye, milyen ismerős?!) E megfontolásból minden erővel a jobbszél felé igyekeznek szorítani a PiS-t, amely viszont azon munkálkodik, hogy a PO jó néhány erős emberének átcsábítása után balra tolja korábban még szövetségesének kinéző riválisát.
Közben azonban a győztes Kaczynskiéknak kormányozniuk is kell, ezért előbb a szavazótábor egy részének elhalászása után stabilitási paktumot kötöttek a kellőképpen megijesztett két szélsőségesen populista párttal, a baloldali ideológiájú Önvédelemmel és a radikálisan jobboldali nézeteket valló Lengyel Családok Ligájával, majd idő előtti választásokat próbáltak kieszközölni. Miután ez a törekvés a PO ellenállásán megbukott, a külső támogatók folyamatos önérvényesítési erőfeszítéseivel küszködő PiS az identitásukat erősítő liberálisok médiától támogatott hangos szörnyülködése közepette formálisan is koalícióra kényszerül a két agrárerővel, az Önvédelemmel és a parasztpárttal. Az előbbivel már meg is született az elvi egyezség, a megállapodás a napokban várható.
Jogosan teszik fel ugyanakkor sokan a kérdést, milyen szilárd lehet a megkötendő új koalíció? Sokat elárul, hogy a PiS valóban nem erről álmodott, s Jaroslaw Kaczynski elképzeléseiben inkább csak e pártok szavazói számára van hely. Így az Önvédelem hírhedt vezetőjét is legfeljebb valamilyen szimbolikus gesztussal kívánja a támogatásért kifizetni, semmint tartalmi engedményekkel. (Ennek ellenére helyzete kísértetiesen emlékeztet a kormánykoalícióban egykor a kisgazdákkal kénytelen-kelletlen viaskodó Orbán Viktoréra.) A programjához és harcos retorikájához képest amúgy érezhetően visszafogottabbá vált Andrzej Lepper számára egyébként is az lenne e paktum igazi előnye, hogy általa szalonképessé válhat, bebocsátást nyerhet a tiszti klubba. A láthatóan egyfajta néppártban gondolkodó Kaczynski azonban igazi engedmények nélkül is csak addig gondolkodhat e koalícióban, amíg a PiS-nek nem kell túl nagy árat fizetnie ezért. A népszerűség jelentősebb csökkenése esetén akár engedményekkel, de mégiscsak az előre hozott választások felé menekülhet, amelyek után feltehetően jöhet az ismételt nekirugaszkodás a Polgári Platformmal kötendő koalíciónak.