Varsói patthelyzet

Aligha sejtették pártjuk őszi kettős győzelme után a Kaczynski testvérek, hogy néhány hónap múlva már az előre hozott választásokon fognak gondolkodni. Az átütő sikert aratott, évek óta koalícióra készülő két jobboldali erő tárgyalásai azonban kudarccal végződtek, így a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) kisebbségben volt kénytelen nekivágni a kormányzásnak. Kaczynskiék ugyanis túlnyerték magukat, a szintén győzelemre számító konzervatív liberális Polgári Platform (PO) politikusai képtelen voltak feldolgozni, hogy Kaczynskiék úgymond túlnyerték magukat. Fokozta e frusztrációt az a tény is, hogy Tuskék maguk mögött érezték a nemzetközi sajtó támogatását, amely az ő győzelmüket tartotta volna a politikailag korrekt megoldásnak. Az élet azonban felülírta e várakozásokat, így a durcás PO a koalíciós egyeztetéseken olyan feltételekkel állt elő, amelyekre lehetetlenség volt igent mondani. Tuskék úgy döntöttek, hogy ellenzékből képesek a leginkább megőrizni, illetve növelni a jobboldali liberálisok erejét.
A PiS ebben a helyzetben nem nagyon tehetett mást, mint visszaadja a kormányalakítási megbízatást, ami a kettős győzelem után ugyancsak meglepő lett volna, vagy partnereket keres az ország irányításához. Szerencsétlenségükre külső támogatóként csupán a párttól szélebbre álló populista erők, az Önvédelem és a Lengyel Családok Ligája jöhetett számításba. Jaroslaw Kaczynski jól taktikázva a megkötött stabilitási paktummal átmenetileg biztosította a kormány parlamenti többségét, közben pedig intenzíven darálta le partnerei szavazótáborát. Igazi bűvészmutatványként ezzel párhuzamosan a liberálisok több ismert politikusa is tárcát kapott Marcinkiewicz kormányában, ami ugyancsak megzavarta a koalíció kérdésében amúgy is megosztott Polgári Platform sorait.
E taktikai sikerek ellenére azonban kezdettől világos volt, hogy nem lehet gúzsba kötve táncolni, s az ország ígért morális megújítása és a gazdasági átalakítás felgyorsítása érdekében a PiS-nek tágítania kell mozgásterét. Az előre hozott választások lebegtetése először csak a két populista párt sakkban tartását szolgálta, mára azonban e törekvés mintha egyre inkább a PO-nak szólna. A jobboldal jelentős részét már uraló Jog és Igazságosság úgy gondolkodik, hogy az új helyzet balra tolja Tuskékat, míg a Polgári Platform az Önvédelem felé szorítaná a PiS-t. E forgatókönyvek sikere azonban két lejáratódott pártot eredményezne, ami semmiképpen sem lehetne érdeke Lengyelországnak. Talán ezt vették észre néhányan, mert ismét érezhető egyfajta pragmatikus közeledés a Jog és Igazságosság és a Polgári Platform között. Tény, hogy a mostani leosztásban csak e két erő szövetsége tudná tartósan feloldani a jelenlegi patthelyzetet.