A brüsszeli faló

A héten valósággal kergették egymást az események az Európai Unióban. Kezdődött mindjárt azzal, hogy hétfőn és kedden az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek képviselői súlyos, Európa jövőjét érintő kérdéseket vitattak meg, az unió és a nagyvilág, valamint az európai szociális modell és a globalizáció kapcsolatát, a szabadság, biztonság és igazságosság térségének perspektíváit és azt, hogy a célokhoz hogyan lehetne pénzt keríteni. A honatyák találkozójára az úgynevezett reflexiós periódusban került sor, amely annak kapcsán jött létre, hogy a franciák és a hollandok elutasították az alkotmányt, és ekkor az unió vezető politikai testülete, a tanács elhatározta, hogy megkérdezi az állampolgárokat, mit is akarnak.
Az értekezleten elhangzott, hogy bár igen jelentős haladást értünk el az egységes piac megteremtésében, az egész lisszaboni stratégia kevés lesz ahhoz, hogy az unió a globalizációval megbirkózzon. Ám a bizottság időközben kiadott tavaszi jelentésében maga a lisszaboni út is megkérdőjeleződött, mert a foglalkoztatási mutatók egyáltalán nem úgy alakulnak, ahogy a célok között szerepel. Az országok egymondatos értékelésében, amely a tagországok érzékenységére való tekintettel mindig tükröz bizonyos udvariasságot, most a legkevésbé udvarias jellemzést Magyarország kapta, ahol a „szilárd növekedést az ikerdeficit beárnyékolja”.
A múlt hét szintén fontos eseménye az volt, hogy a bizottság elfogadott egy „állampolgári programot”, amelyet José Barroso mérföldkőnek nevezett, mert a program arra az állampolgári meghallgatásra épül, amelyet a bizottság a reflexiós periódusban folytatott. Eszerint az európai polgárok bíznak az unióban, és az unió eleget is fog tenni az iránta megnyilvánuló elvárásoknak. Ennek érdekében a bizottság egy tizenkét pontból álló politikai programot kezdeményezett, amelynek első és legfontosabb pontja az egységes piac kiterjesztése. Barroso stratégiai együttműködést akar kiépíteni az intézményrendszerek között például azzal, hogy a bizottsági anyagokat a nemzeti parlamentek is megkapják. E kezdeményezést az unió centralizáló tevékenységét mindig is erősen kritizáló szkeptikusok üdvözölték, ám mások – például Gerard Onesta francia zöldképviselő – arra mutattak rá, hogy Barroso ötlete nem más, mint trójai faló, amely aláássa az egész európai intézményrendszer működését.