A jövő útjait keresi Moszkva és az EU

Az energetikai együttműködés, valamint a vízumkönnyítés témái uralták tegnap Szocsiban Oroszország és az EU közötti 17. csúcstalálkozó napirendjét. A megbeszélésekre rányomta a bélyegét, hogy miközben Moszkva és Brüsszel a jövőbeni együttműködés formáit keresi, viszonyukat, s általában Oroszország és a Nyugat kapcsolatait egyre több nézeteltérés és meg nem értés terheli.

Kellemes háttérrel szolgált a soros csúcstalálkozóhoz másfél hónappal a G8-ak kicsit bővebb körben tartandó szentpétervári megbeszélése előtt a Fekete-tenger ismert üdülőhelye, Szocsi. A megbeszéléseket megfigyelők inkább konzultatívnak minősítették, megjegyezve, hogy a mostani eszmecserék már csupán nyomaiban emlékeztetnek a néhány évvel ezelőttiekre, amelyek atmoszférája egyértelműen konstruktív és baráti volt. Ezzel szemben ma láthatóan sok apró és néhány komolyabb probléma terhe vetül rá a kapcsolatokra. Az is egyre nyilvánvalóbb, hogy külpolitikai téren mind kevesebb a közös érdeke a két félnek. Éppen megkönnyebbülve kommunikálhatták a résztvevők a szinte teljes egyetértést a közel-keleti helyzet és az iráni atomprogram megítélésben. Az is a pozitívumok közé tartozik, hogy évek hosszú tárgyalásai után a közeljövőben életbe léphet a vízumrendszer szigorát enyhítő megállapodás, illetve az illegális bevándorlók visszafogadásáról szóló, most aláírt egyezség.
Továbbra is inkább a nézetkülönbségek uralják ugyanakkor az energiaellátás biztonságáról szóló eszmecserét. Az orosz államfő José Manuel Durao Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével, Javier Solanával, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjével, valamint az unió soros elnökséget betöltő Ausztria kancellárjával, Wolfgang Schüssellel tárgyalva ismét megragadta az alkalmat az utóbbi időkben keletkezett kétségek eloszlatására. Az EU biztosítékot szeretne kapni, hogy nem ismétlődik meg az a helyzet, amely januárban alakult ki a Gazprom és Ukrajna árvitája kapcsán. A tárgyalások fontos témája volt a jövőbeni kapcsolatok formájának megtalálása, az új realitásokhoz igazítása is. Az Európai Unió és Oroszország közötti kapcsolat ugyanis fontos állomásához érkezett, az 1997-ben kötött társulási és együttműködési egyezmény (PCA), amely az EU és Oroszország kapcsolatának keretét adta, 2007-ben lejár. Immár fel-felvetődik az is, hogy egyáltalán nincs szükség az egyezmény megújítására. Moszkva a PCA jelenlegi formájának megtartásában nem érdekelt, míg az EU nem hajlik semmiféle engedményre. Bonyolítja a kérdést az is, hogy elemzők szerint a rá irányuló növekvő nyugati nyomás közepette az orosz külpolitika immár nem százszázalékosan törekszik arra, hogy egységes erőcentrumot, geopolitikai teret alkosson az EU-val.