Bál van az Operaházban

Az Operaházban is beérett Bozóki András vetése. Az anarchizmus elméletében – és szemlátomást a káoszteremtés gyakorlatában is – roppant jártas tárcavezető alig kilenc hónapja nevezte ki Hegyi Árpád Jutocsát a dalszínház főigazgatójává, s most egységfrontot alkotva követelik az intézmény dolgozói a vezető lemondását. Már a kinevezés idején nyilvánvaló volt, hogy lesznek még gondok az Operaház körül. Bozóki ugyanis előre közölte a pályázókkal, hogy a kulturális tárca nem vállalja át a dalszínház egymilliárd forintnyi adósságát. Olyanok is akadtak, akik éppen e bejelentés miatt mondtak le arról, hogy ringbe szálljanak a főigazgatói posztért. Ne feledjük: Hegyi annak a Szinetár Miklósnak a helyét foglalta el a főigazgatói székben, aki éppen az intézmény csökkentett költségvetése miatt vette a kalapját. Alig egy hónapja kezdtek munkálkodni Hegyi Árpád Jutocsáék, amikor Petrovics Emil is távozott fő-zeneigazgatói posztjáról. Indokolásként csupán annyit jegyzett meg, hogy „a karriervágyak eléréséért egyeseknek úgy tűnik, semmi sem drága”. Nem tudhatni, pontosan mire gondolt ezzel a mester, azonban Bozóki sietve közölte, hogy „nem érzi kudarcnak a történteket”.
Az utóbbi napokban ugyanezek a történések látszanak megismétlődni sokkal nagyobb léptékben. Múlt pénteken Keveházi Gábor balettigazgató távozásra szólította fel Hegyi Árpád Jutocsát. Azért szánta el magát erre a lépésre, mert a főigazgató radikálisan csökkentette az Operaház jövő évadi bemutatóinak a számát. Emiatt hússzal kevesebb balettelőadást láthatna a közönség, ráadásul anélkül döntött erről a főigazgató, hogy Keveházival előzetesen egyeztetett volna. Keveházi Gábor azt is hozzátette: nem hajlandó asszisztálni a magyar operajátszás tönkretételéhez. Válaszként Hegyi Árpád Jutocsa kiadott egy közleményt, amelynek zárlatában hosszasan méltatta önnön kiválóságát, valamint elkerülhetetlen reformokat emlegetett, amelyek mindenkinek az érdekében állnak, végül kijelentette, hogy a magyar dalszínház a csökkentett repertoárral is több előadást mutat be majd, mint a milánói Scala.
Bizony, Hegyi Árpád Jutocsa nincs híján önbizalomnak. Ettől függetlenül (vagy talán éppen ezért is) Keveházi levele csak az operaházi tragikomédia nyitánya volt. Hétfőn Kesselyák Gergely fő-zeneigazgató jelentette be, hogy ő is elfogadhatatlannak tartja a dalszínház előadás-tervezetét, egy napra rá pedig a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének Operaházi Alapszervezete közölte, hogy tagjai teljes mértékben egyetértenek a Keveházi levelében közöltekkel.
Ami az Operaházban az utóbbi hónapokban történt, pontosan kifejezi az újraválasztott koalíció viszonyát nemzeti kultúránkhoz. Ne feledjük: Hegyi Árpád Jutocsát Bozóki András nevezte ki az Operaház élére. A kialakult helyzet elsősorban az ő tevékenységét „dicséri”. Bozóki azonban megelégedett annyival, hogy a történtek kapcsán kijelentse: „nem kíván beavatkozni az Operaház vezetőinek szakmai kompetenciájába”. A legkevésbé sem kívánunk beavatkozni a híres kinevezési politikát folytató politikus tárcavezetői kompetenciájába, azonban hadd jegyezzük meg tisztelettel: Hegyi Árpád Jutocsa mellett talán Bozókinak is érdemes volna elgondolkodnia azon, alkalmas-e az általa betöltött posztra. Mert az, hogy kinevezéseink előbb-utóbb botrányba fulladnak, aztán meg eljátsszuk, hogy semmi felelősségünk nincs, roppant liberális, csak épp nem feltétlenül elegáns, hadd ne mondjam: cinikus hozzáállás. Folytatódik a kultúrpolitikai ámokfutás?