Blair botrányos miniszterei

Május elsején ünnepelte a brit Munkáspárt annak a választásnak a kilencedik évfordulóját, amelynek nyomán a párt közel két évtizedes távollét után visszatérhetett a hatalomba. Tony Blair 1997. május 2-án költözött be a Downing Street 10.-be. Az emléknap azonban egy válófélben levő pár házassági évfordulójára emlékeztet. A munkáspárti kormányt az elmúlt héten nem egy, hanem három csapás érte, a média nem egy, hanem három miniszter lemondását jósolja.

Charles Clarke belügyminiszter kénytelen volt bocsánatot kérni az alsóháztól, amiért minisztériuma hanyagsága több száz veszedelmes bűnözőt szabadított rá a társadalomra. A kilencszáz börtönből szabadult külföldi állampolgár közül többen azóta újabb súlyos bűncselekményt követtek el, és a bírói ítélet ellenére egyikük ellen sem indult kitoloncolási eljárás, sőt sok százuk hollétéről nem tudnak. Patricia Hewitt egészségügyi miniszter azzal haragította magára az egészségügyi dolgozókat, hogy gyűlésükön kijelentette: az elmúlt év volt a brit egészségügyi szolgálat legjobb éve. E kijelentése után nem hagyták többé szóhoz jutni. John Prescottról, Tony Blair helyetteséről pedig kiderült, hogy titkárnőjével évekig ízléstelen, olykor botrányos nemi kapcsolatot tartott fenn. A miniszterelnök egyelőre lojális minisztereihez, aminek részben az is az oka, hogy mindhárom Blair közeli szövetségesei közé tartozik a kabinetben. Hogy mindez a Blair-kormány kilencedik évfordulóját árnyékolja be, még nem lenne baj. Nagyobb baj a kormány szempontjából, hogy csütörtökön önkormányzati választásokat tartanak. A közvélemény-kutatások eredménye szerint a konzervatívok alaposan az élre törtek a Munkáspárttal szemben. A belügyminisztériumi balfogásoknak tulajdoníthatóan a szélsőjobboldali Brit Nemzeti Párt jelentős előretörését prognosztizálják.
Tony Blair szempontjából megdöbbentő, hogy a megkérdezettek szerint David Cameron, a Konzervatív Párt új vezetője jobban látja el teendőit, mint a miniszterelnök. Ami talán még kínosabb, hogy Gordon Brown pénzügyminiszterrel, Blair tervezett utódjával is kevésbé elégedettek, mint Cameronnal.