Egy évtized után duplázhatnak

Az európai kézilabdakupák történetében eddig mindössze egyszer, 1995-ben fordult elő, hogy két magyar csapat ugyanabban az esztendőben nyert trófeát. Akkor a Dunaferr a KEK-ben, a Debrecen pedig az EHF-kupában diadalmaskodott, ma pedig a Győr és a Ferencváros ismételheti meg a több mint egy évtizedes bravúrt. A férfiaknál egészen más a tét: a hazai bajnoki cím, amelyért a Veszprém és a Szeged vasárnap vívja meg az utolsó, döntő ütközetet.

A Győri ETO egy hete hatgólos hátrányból fordítva 25-25-ös döntetlenre mentette a KEK-finálé első felvonását a montenegrói Buducsnoszt Podgorica otthonában, aztán félúton a kontinentális kupadöntő oda- és visszavágója között megvédte magyar bajnoki címét is, hiszen szerdán 26-25-re legyőzte a Ferencvárost. Görbiczék már az aranyérem megünneplésének első pillanataiban is azt hangoztatták, a KEK-elsőséggel teszik majd fel a koronát idei teljesítményükre, és ez messze nem üres fogadkozás, hiszen minden esély mellettük áll. Még akkor is, ha eddigi négy európai kupadöntőjükben kivétel nélkül alulmaradtak – de idén fordult elő először, hogy idegenben kezdhettek, így nem kellene hazavinniük a serleget, csupán otthon tartani.
A Ferencváros dolgát nem a hétközi ezüst nehezíti – az semmiképpen sem fogható fel kudarcként –, hanem az, hogy Németh András vezetőedző lassan egy kezdő hetesnyi játékost sem tud kiállítani. Igaz, Győrben éppen akkor zárkózott fel a csapata, amikor két holtfáradt klasszisát, Tóth Tímeát és Kirsnert pihentette, és beindultak a fiatalok. Ha ma 17.45-től a horvátországi Kaproncán is ezt teszik, a csekély hazai előny, a népligeti 37-36 dacára sem kilátástalan a helyzetük. Már csak azért sem, mert az elődöntőből is egygólos fórral mentek tovább, Ukrajnában kiharcolva a döntetlent.
Remire, 2-2-re áll a három győzelemig tartó férfi bajnoki döntő is. A Veszprém és a Szeged eddig mindkét hazai mérkőzését megnyerte, ez nem is különösebb meglepetés. Az már inkább, hogy az alföldiek csütörtökön 31-21-re ütötték ki a bajnokot, így a vasárnapi végső összecsapásra megacélozták az önbizalmukat. Nem is az ő lelki és mentális állapotuk a kérdéses most, hanem az ilyen veréshez nem szokott veszprémieké, akik holnap saját csarnokukban védhetik meg vagy veszíthetik el elsőségüket. Csoknyai István másodedző latolgatása is e kételyt, e kettősséget tükrözi: „Úgy mentünk Szegedre, hogy a mérkőzés botránymentesen zajlik és a kézilabdáról szól majd, ebben pedig mi jobbak vagyunk, ezért nyerünk. Ehhez képest a tizedik perc táján minden szinten, a kapuban, védekezésben és támadásban is csődöt mondtunk, és egyre mélyebbre ástuk magunkat. Bizonyára nem azért, mert hirtelen ennyire visszaesett a játékosok formája, hiszen múlt hét végén még szárnyaltak, hanem mert tudat alatt ott dolgozott bennük, hogy van még alkalom a javításra. Csakhogy a lélektani előny mostantól a Szegedé. Két nap alatt kell összekapnunk magunkat, de nem is baj, hogy rövid az idő, mert legalább nem rágódunk egy héten át a történteken, már vasárnap mindent jóvátehetünk.”