Harcban a német neonácikkal

Magához tért az orvosok által majd három héten keresztül kómában tartott harminchét éves Ermyas M., akit húsvéthétfő hajnalán súlyosan megsebesítettek Potsdam egyik autóbusz-megállójánál. A tettesek „disznó nigger” kiáltással estek neki az etiópiai származású, német állampolgársággal rendelkező mérnöknek. Az idegengyűlöletből fakadó támadás arra késztette a főállamügyészt, hogy saját hatáskörébe vegye át a nyomozás irányítását.

A két neonáci gyanúsítottat azóta vizsgálati fogságban tartják. Potsdamban azonban tovább gyűrűznek a brutális támadás hullámai. A városban állítólag legalább kétszázra rúg annak a szélsőjobboldali csoportnak a létszáma, amely ismételten inzultál külföldi polgárokat. Brandenburg belügyminisztere viszont – a tartományi főváros hírnevét szem előtt tartva – igyekszik eloszlatni a meggyőződést, hogy az etiópiai fiatalembert ért atrocitás szélsőjobboldali hátterű.
A pró és kontra vélemények hadszínterén váratlanul magyar névre bukkan a krónikás. A potsdami egyetemen tanuló Blénessy Tamás személyes feladatának tekinti a neonácik elleni küzdelmet, abból a meggyőződésből, hogy a húsvétkor elkövetett tett nem a véletlen műve volt, a városban senki sincs biztonságban, a politikusok pedig elfordítják a fejüket. Blénessy saját bőrén tapasztalta a neonácik elleni fellépés rizikóját.
2005 júliusában féltucatnyi fiatal támadta meg őt és barátját. „Ő az a baloldali kullancs!” – hangzott a banda felkiáltása. Sörösüveggel leütötték, megrugdosták, társának az arcába nyomták a letört üveget.
„A potsdami szélsőjobb teljesen gátlástalan, ölni is hajlandók” – hangoztatja a vegyes házasságból (apja magyar, anyja német) származó, a hajdani NDK-hoz tartozó Eberswaldéban született, huszonöt éves Blénessy, a város tolerancia és demokrácia bizottságának tagja. Négy társával karöltve állították össze azt a dokumentációt, amely felsorolja az 1992 és 2005 között elkövetett szélsőjobboldali bűntetteket, a statisztika húszszázalékos emelkedést mutat. A városban hatezerötszáz külföldi él, egy részük politikai menedékjogért folyamodik, sokan illegálisan tartózkodnak Potsdamban. A színes bőrűek nem titkolják, hogy félnek.
A magát baloldalinak nevező egyetemisták csoportja a Luisenplatzon emelvényt állított, több mint ezer érdeklődő figyelte mondanivalójukat a huligáncsoportról, a neonácik ellen tervezett felvonulásokról.
A polgármester tüntetésre szólította fel a lakosságot az idegengyűlölet ellen. Blénessy véleménye szerint azonban a polgárok egyelőre nem hajlandók őszintén beismerni a városban uralkodó helyzetet. Meglátása megerősítést nyert egy másik keleti tartományban lefolytatott vizsgálattal: Szászországban a lakosság kétharmada ellenségesen nézi a külföldieket, a megkérdezettek fele azon a véleményen van, hogy az idegeneknek vissza kellene térniük szülőhazájukba. Az újnáci beállítottságtól nincs messze az antiszemita ideológia sem, a polgárok majd húsz százaléka azt az előítéletet hangoztatja, hogy a zsidóknak túl nagy a befolyásuk, muzulmánok bevándorlását pedig egyenesen megtiltaná. A bielefeldi egyetem tanulmánya visszatükrözi az egyre terebélyesedő meggyőződését, hogy túl sok külföldi tartózkodik a köztársaságban.