E nemzetnek immáron mindig két pápája lesz. Karol Wojtyla emléke lépten-nyomon jelen van, a házfalakra festett graffitikben éppúgy, mint a Wawel évszázados katedrálisában vagy a szobák falán lógó képekben.
XVI. Benedek talán ezért választotta Lengyelországot első zarándoklata helyszínének. Hiszen épp ő állt a legközelebb a tavaly elhunyt egyházfőhöz, őt tartják a leghűségesebb tanítványnak, s őt tartotta a püspökök kara is a megkezdett munka legméltóbb folytatójának. „Eljöttem hozzátok, hogy II. János Pál otthonának, és a lengyel koronázó fővárosnak, Krakkónak a levegőjét szívhassam” – kezdte egyik gondolatatát a vendég, amire több százezer hang válaszolta: „Maradj itt velünk, szentatyánk!”
*
Csütörtökön Varsóban még egy kicsit hivatalosra sikerült a program. „Nem mosolyog” – mondták többen. Pénteken, amikor először fogadta sok tízezres tömeg és zászlóerdő, már közelebbinek tűntek a gesztusok, szívhez szólóbbnak a pápai üzenetek. És eljött a szombat, XVI. Benedek pedig a krakkói Blonia mezején találkozott az ifjúsággal. A fiatalok már órákkal érkezése előtt a helyszínen voltak, sokan ott is aludtak előző éjjel. Zászlók voltak mindenütt, fehér-piros lengyel és sárga-fehér vatikáni színek leginkább. De a világ minden részéről érkeztek zarándokok, argentin vagy mexikói zászló éppúgy látható volt, mint angol, portugál, litván, vagy éppen svéd lobogó. És persze a magyar trikolór. Közelebb az oltárhoz kettő is, az egyik közepében Debrecen város címere, a másikéban a koronás címer.
Mintha csak a program része lenne, XVI. Benedeket egy szivárvány fogadta a fából épített oltár fölött, amely 23 méter magas, a formája pedig egy hajót idéz – utalva Wojtyla püspök egyik szeretett énekének motívumára. A szivárványon kívül mintegy hatszázezer fiatal üdvözölte teli torokból a szentatyát. Ő lengyelül szól, majd olaszul, a közönség pedig hallgatta, s szinte együtt élt minden gondolatával. A program nem volt hosszú, de magával ragadó, aki pedig a mosolyt hiányolta, annak most jutott belőle bőven. Beesteledett, s XVI. Benedek néhány óra múlva máshol folytatta programját; a jelenlévők azonban dalaikkal és a pápai üzenet gondolataival, gyertyáik fényében hajnalig együtt maradtak.
Vasárnap reggel újra gyülekező volt. Sokan a mezőn éjszakáztak a fiatalok közül is, a szentmisén azonban már mindenki szívesen látott vendég volt. És megtelt a Blonia mező. Ilyen eddig kétszer fordult elő, először még II. János Pál apostoli látogatásakor, másodjára pedig a halálát követő virrasztáson. Egymillió ember, a világ minden szegletéből.
„Karol Wojtyla Krakkója immáron az én Krakkóm is” – kezdte XVI. Benedek, természetesen lengyelül. Hatalmas öröm, s egy lengyel zsoltár volt a válasz a közönség részéről. Ő folytatta, beszélt az útról, amelyen elődje elindította, beszélt a szeretet és a megértés erejéről. „Ne legyen soha félelem szívetekben, maradjatok erősek a hitben!” – kérte, amikor a XXI. század közös fájdalmairól szólt. Toleranciára, nyitottságra szólított más népek fiaival, más vallások híveivel szemben, s biztosított mindenkit, a katolikus egyház kapui is nyitva állnak, azokon bárki bármikor beléphet. A szentmise végén még hosszú percekig zúgta a sokaság: „Köszönjük, Benedek! Köszönjük!”
Sokan sokféleképpen értékelik majd XVI. Benedek első hivatalos zarándoklatát, lesznek dicsérő szavak, elhangzanak kritikák is biztosan. De ha 2006 májusában egy krakkói mezőn egyazon zászlórúdra tűzve loboghattak a német és a lengyel nemzet színei, akkor egy dolog biztos: a pápai üzenet elér mindenkit, aki nyitott annak megértésére, meghallgatására.
Zarándoklatának négy napja nagyon sokat jelentett Lengyelországnak. Az ország harminckilencmilliós lakossága kapott megerősítést, amely szerint az új egyházfő nem feledkezik meg elődje nemzetéről. Több mint hárommillióan személyes emlékként fogják őrizni e napokat, amikor megérinthették vagy láthatták őt, egy levegőt szívhattak XVI. Benedek pápával.
origo.hu
A Kondorosi Csárda még egy utolsó esélyt adott a rongálónak
